Irodalmi Szemle, 1974
1974/7 - HAGYOMÁNY - Párkány Antal: Szenc múltjából
hetném, melly Kegyelméért szüntelen maradok most pedig talán annyira megyek méglen Szemeimmel látok alájelé, az Atyámfiaihoz.2S A bűnbánatos diák örökre elhagyta a Collegium Oeconomicumot, s vele együtt vidám diákévei színhelyét, Szencet is. Sorsáról többet nem tudunk. A tűzvész áldozatául esett Kis Stiften kívül van Szencen egy — mindmáig —, Nagy Stift nevet viselő épület, amelyben jelenleg zöldséget és gyümölcsöt tárolnak. A Műemlékvédő Hivatal a közelmúltban védetté nyilvánította ezt a három oldalról épületekkel határolt, egyemeletes, külön álló hatalmas háztömböt. A krónika szerint ebben az épületben „... 1772—1776-ig női jegyház volt. A jegyház először 50 nő részére készült, de számuk mindig szaporodott. Fonásra és pokróckészítésre tanították őket... Érdekes, hogy ebbe a női jegyházba az első szállítmány Bécsből érkezett 50 nő személyében."26 A városlakók megbüntetésének egy másik eszköze volt a főtéren ma is meglevő pellengérhez, vagy ahogyan Szenczen mondják a „pilinger Katihoz” történő kikötés. Ez a sajátos elnevezés arra utal, hogy itt elsősorban a csalárd nőszemélyek töltötték büntetésüket. Legutoljára azonban egy férfit kötöttek ide, aki 1945-ben a Vörös Hadsereg egyenruháját bitorolva követett el különféle gaztetteket. Szintén „... Mária Terézia idejében, 1776-ban került Szenczre az általa Tallóson alapított árvaház. Ennek a székháza Is a Nagy Stiftben volt.”27 Tulajdonképpen a szenei női börtönlakókat cserélték ki a tallósi árvákkal. Az itteni árvaházban azokat a nemesi árvákat helyezték el, akiknek apja, a királynőt szolgálva, háborúban esett el. A hadiárvákat az intézeti — általános jellegű — oktatáson kívül, katonai kiképzésben részesítették. A sokat hadakozó Mária Teréziának szüntelenül szüksége volt újabb és újabb katonákra, képzett tisztekre. Ezért különösen az általa alapított katonai jellegű iskolák működését megkülönböztetett figyelemmel kísérte. Talán ennek tulajdonítható, hogy „... 1778. június 17-én, amikor a sárfői státióból a bizani táborba ment... időzött az intézet falain belül, elbeszélgetve a nevelőkkel, tanítókkal.”28 A várost ért csapások közül: tűzvészeket, áradásokat, járványokat és egy földrengést is említ a krónika. Az utolsó két évszázad háborúi közül érintették a várost „... Napóleon hadjáratai, illetve azzal összefüggő insurrekciók. . . Alig múlt el az ínsurrekció ideje, máris jelentkezett az 1848—49-es szabadságharc előszele, majd maga a szabadságharc... Az úrbériség megszűntével... a kapocs a hltbizomány birtokosa és a városlakók között... megszűnt és nem egyszer kimondottan ellenséges viszony fejlődött ki. Szene 1872-ben járási székhely lett és 1923-ig az is maradt.”29 Utána még egyszer azzá lett, de 1960- ban, a területi átrendezés’ következtében a Bratislava-vidiek járáshoz csatolták. Az első világháború ettől a várostól is megkövetelte a maga áldozatait. A háború végén kitört forradalomnak is volt néhány szenei halottja. Erről az időszakról a krónikás — a megváltozott politikai helyzethez alkalmazkodva — a következőket jegyezte be: „Ennek a forradalomnak a leírása azonban egyelőre nem kívánkozik a krónikaíró tollára.”30 Az első világháborút követően Szene a megalakult Csehszlovák Köztársaság része lett. A krónikaíró a kezdeti időszakról — a továbbiakban is — a konkrét tények tárgyilagos feltárása, analitikus elemzése és rögzítése helyett, általánosítva azt állapítja meg, hogy „... az új államalakulat megszervezése nagyon sok bajjal, intrikával járt és így sok személyi vonatkozású hibával, gazdasági hátránnyal párosult, mely kérdések rendezése hosszú idők türelmét követeli meg.”31 Megítélésünk szerint Szenc- nek — a krónikában leírt — a századfordulótól kezdődő történelme, a teljesebb for- rás- és anyagfeltáráson kívül, a dialektikus történelemszemléletet nélkülözi a legérezhetőbben. 26 Lásd a 2. sz. jegyzetet 8—10. 1. Itt közöljük, hogy mind a kollégium, mint a legyintézet alapítólevelének másolata Minczinger Sándor birtokában van. 27 Uo. 10. I. 28 Uo. 2S Uo. 17. 1. 30 Uo. 20. 1. 31 Uo.
