Irodalmi Szemle, 1974
1974/7 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Szenei Molnár Albert zsoltárainak szlovák fordításai
A krónika — hátralevő — adataiból megtudhatjuk, hogy a földreform után szlovák, morva és cseh telepesek kerülnek a városba. Az 1936-os esztendő „egyetlen, de egyben legkimagaslóbb” eseményének, Beneš Eduard köztársasági elnök látogatását jelöli meg a krónikalró, melynek úgyszólván minden mozzanatát megörökíti. Az utolsó beírás az árak emelkedésére vonatkozik, amelyet 1937-ben jegyeztek be a krónikába. Szene 1938-ban — a bécsi döntés értelmében — Magyarországhoz került, s a felszabadulás óta ismét Csehszlovákiához tartozik. A második világháború hadicselekményei számottevő károkat nem okoztak Szencnek. Az elmúlt negyedszázad során mind mezőgazdaságilag, mind iparilag sokat fejlődött a város. Iskolahálózata is kibővült. A szlovák és magyar tannyelvű gimnáziumon, a kilencéves alapiskolákon, a napközi otthonokon, a fogyatékos gyermekek nevelésével foglalkozó iskolákon, a zene- és rajziskolán, az óvodákon és bölcsődéken kívül itt működik a November 17 Egyetem Tanulmányi Központja — a külföldi diákok szlovák nyelvi előképzését szolgáló nyelviskola —, ahol az utóbbi években főleg ázsiai és afrikai diákok tanulnak. Ennek a legutolsó népszámlálás szerint 8521 embert számláló, vegyes lakosságú városnak a legszembetűnőbben azonban az idegenforgalma nőtt meg. A mesterségesen kialakított Napfényes tő, szenciesen a Báger, kellemesen meleg vize, a szépen körülépített szabadtéri strandja — a fürdőidényben — rengeteg emebrt vonz a városba. Ilyenkor és a tradicionális békeünnepségeken a városban levők száma sokszor megkétszereződik. Nyáron már a szenciek közül is egyre kevesebben keresik fel az egykor kristálytiszta vizű „Malomzuglát”, Szenei Molnár Alberték vízimalmának — áUí tólagos — helyét, ahol valamikor nem csupán halásztak és fürödtek, hanem vidám majálisokat és népmulatságokat is rendeztek. Szenei Molnár Albert születésének négyszázéves, és a város alapításának — előttünk álló — hatszázéves évfordulója bizonyára újabb ösztönzést ad majd mindazoknak, akik Szene történetének teljes monografikus feldolgozására már régebben készülnek. Csanda Sándor Szenei Molnár Albert zsoltárainak szlovák fordításai Kereken kétszázhuszonkét évvel ezelőtt különös kiadvány jelent meg Margitai János debreceni nyomdájában: az ószövetségi Dávid király zsoltárainak kelet-szlovákiai nyelvjárásban, magyar helyesírással készült fordítása. A szerény külsejű könyvecske több szempontból is megkülönböztetett figyelmet érdemel: a) szlovák nyelven ekkor még nem adtak ki verseket, s ebben a kötetben a dicséretekkel együtt mintegy 20.000 verssor van, b) hűen tolmácsolja Szenei Molnár Albert valamennyi zsoltárát, s néhol javít is rajtuk, c) az egész európai irodalomban elterjedt Dávid-féle zsoltároknak ez az első és egyetlen teljes szlovák fordítása. A szlovák zsoltárokat eddig még senki sem vetette egybe a magyar eredetivel, eddig főként nyelvészek és egyházi szakemberek nyilatkoztak róluk mind magyar, mind szlovák részről — általánosan és többé-kevésbé elmarasztalóan. Legrészletesebben, hozzáértéssel Király Péter írt az énekeskönyvről és az ehhez hasonló további négy szlovák egyházi kiadványról A keletszlovák nyelvjárás nyomtatott emlékei (Budapest 1953) című kandidátusi értekezésében. Ű állapította meg, hogy a szlovák fordítás az 1736-ban kiadott debreceni magyar zsoltároskönyvből készült, de a fordítást „betűszerinti”-nek mondja: erről majd a továbbiakban fejtjük ki véleményünket. A nevezett kiadvány 12° nagyságú, 356 számozott lapot tartalmaz, s ezekhez számozás nélkül csatolták a zsoltárok betűrendes táblázatát és két imádságot. A címlapon nincs
