Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - HAGYOMÁNY - Tőzsér Arpád: Szenci Molnár Albert

illetlensége miatt, -hogyan feküdt többször is betegen, mindenkitől elhagyatva, idegenben, hogyan szorította a nélkülözés sokszor szinte koldulásra, s hogyan tért meg 1624-ben véglegesen Magyarországra, illetve Erdélybe, Bethlen Gábor udvarába, s szűnt meg íróként dolgozni szinte teljesen.

E kalandos, nyugtalan külső pálya mögött nem tételezhetnénk fel egyenes vonalú belső pályát még akkor sem, ha nem tudnánk, hogy milyen bonyolult lelki fejlődésen ment át míg „otthonról haza” ért. S ehhez a bonyolult belső fejlődéshez keresve sem találhatott volna kifejezőbb anyagot a nagy belső feszültségű Dávid-zsoltároknál. A találkozásból csodálatosan gazdag reneszánsz költészet született. Hőse a küzdő s küzdelmei során változó ember.

Pedig Szenei Molnár Albert alapjában véve nem harcos alkat. Csak a sorsa, környezete, társadalmi helyzete kényszeríti harcra. Küzdelme tkp. az űzött ember ellenállása. Az ars poeticának is beillő 17. zsoltárban így vall arról, hogy kik kényszerítik harcra:

Kövér nyakok csak jöl nem pattan,

Kevélyen szólnak ellenem,

Lesnek, kergetnek, hogy engem Megtapodjanak az föld hátán.

íme, az űzött, nélkülöző, kiközösített világfutó hangja! Az itthoniak nem értik, hogy miért vonakodik hazajönni, hűtlenséggel vádolják, kint felekezete miatt üldözik, a hatalmasok „lesik, kergetik, kevélyen szólnak ellene”. Kikre gondolhatott vajon, mi kor a „kövér nyakó” hatalmasokról ír? Talán arra a felfuvalkodott régensburgi báróra, aki azzal utasította el a nevelői állásért folyamodó Szenei Molnárt, hogy „Altdorfból jön, ahol mindnyájan olyanok”11 (értsd: kálvinisták); vagy azokra a kövér és korlátolt inspektorokra, akik 1596-ban a strasbourgi akadémiáról kizárják s csak azért, mert részt vett egy kálvinista diákok által szervezett kiránduláson?12 Nem tudni, de egy biztos: volt kire gondolnia. S ezek között a megpróbáltatások között egyetlen vigasza igazságtudata:

Szivem éjjel megpróbáltad,

És megvigasztaltad teljességgel,

Láttad, hogy egyez én nyelvemmel,

Csalárdság nélkül találtad.

A szív és nyelv „egyezése” ugyan bibliai lelemény, de a reneszánsz költő ars poeticája is.

De mi van Szenei Molnár szívében? Erről a 28. zsoltár tudósít bennünket:

A hazug emberek Nálam nem kedvesek,

Az tettető csalárdokat Szivem szerint gyűlölöm,

És nagy távol kerülöm Az álnoksággal járókat.

Belső tisztaságban És ártatlanságban,

Én kezeimet megmosom.

Ennek a „belső tisztaságnak” a jegyében fordul hát el a nyílt harctól, tartja magát távol a hitvitáktól, hagyja el a korábbi magyar zsoltárfordítók aktualizálásait, a hazai „fejedelmek” elleni dörgedelmeket, nemzeti vonatkozásokat, s ezért nem kívánkozik

U Dézsi Lajos, i. m., 132. o.

12 Erről az esetről is Dézsi Lajos számol be. Lásd i. m. 52. o.