Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - HAGYOMÁNY - Tőzsér Arpád: Szenci Molnár Albert

Äldásiddal meglátogatod Az elszáradt földet,

Hasznos esőkkel meglágyítod Gazdagítván őket.

Az szép sík mezők ékesednek Sok baromcsordákkal,

Víllagnak az szép szántóföldek Sűrű gabonákkal,

Az hegyoldalak, mezőföldek Szép búzanevéssel Örvendeznek és énekelnek Nagy gyönyörűséggel,8

Ebben a zsoltárban az isten mintegy hármas metamorfózison megy át: az első részében még a mindent átfogó teremtő-mindenhatót látjuk, a második részben a már általunk Is ismert természetben ható erőként, annak mintegy törvényeiként jelenik meg, míg a harmadik részből eltűnik, s marad a természet, mint a reneszánsz érdeklődés tisztán magánvaló objektuma,

S itt jegyezzük meg, hogy ez a természet sem azonos a biblia természetével: amint Dávid szenvedései Szenei Molnár Albert szenvedéseivel ötvöződnek, válnak számunkra közvetlen felfoghatókká, úgy zsoltárainak tája is a költő vidékét, az élő, mozgó magyar síkságok képeit villantják, míg kozmosza, emfatikus természeti leírásai a reneszánsz természet harmóniájától, Keplertől, Michelangelgtól ihletettek.

A 104-es zsoltárból idézek:

Vigasságra bort adsz az embernek,

És kényért adszj kitől erősödjek.

Te megöntözöd az élőfákat,

És az szép nevendék cédrusokat,

Holott az madarkák fészket raknak,

És kiköltésre fészkekben tojnak,

Az eszterág is ő fészkét ott rakja,

Az jegenyefákon vagyon hajlékja,

Az magas hegyeken az vadkecskék És az szarvasok helyet keresnek,

Az kősziklák közt laknak a patkányok, Az hörcsököknek ott az ő barlangjok.

Az holdat helyheztetted az égre,

Hogy az esztendőt ossza részekre, Tudja az fényes nap, hol kell lemenni, És tudja utat odavezérleni.

Te szerzetted az nagy setétséget,

Hogy megválassza napiul az éjét.

És éjszaka az erdei sok vadak,

Az ő barlangjokból elő ballagnak.

8 Ezt és a további zsoltár-idézeteket' 'a Régi magyar költők tárának Szenei Molnár Albert c. kötetéből (Akadémiai Kiadó, Bp., 1971) vettem. A szövegeket mai helyesírás szerint átírva Idézem.