Irodalmi Szemle, 1974
1974/7 - Kondrót, Vojtech: Atmoszféra
Valóban én játszottam szebben, megnyertük a fogadást. Örömében elcipelt az antikváriumba, kottákat vásárolt nekem. Eljött a szünidei szakmai gyakorlat ideje. Kitűnő helyet kínáltak neki Bratislavában, de nem fogadta el. Igazi épülő házak, eleven emberek közé vágyott. Eltökélte, hogy a készülő Árvái Duzzasztőgát munkálataiban vesz részt; ott folyt akkoriban Szlovákia legfontosabb építkezése. Iparkodását siker koronázta. A skalicai börtönből — egy jobb érzésű ember segítőkészségét kihasználva — ezer koronát küldött apáméknak. A pénz a letartóztatásakor valamiképpen nála maradt. Támogatni kívánt minket, még egyszer utoljára ... 7 Keletre nézek hol lágyak a fészkek Árnyak csapdáiba botlom Nekifeszülök vak utak ködének S örök magány a sorsom Boris Kocúr Mirko Nešpor és a költészet? Egyetlen verset sem írt, ám bensőjében ott mocor- gott a poézis, mint minden hasonló korú társában. [A félénk, platonikus szerelem. A lány és Mirko iránti tiszteletből hallgassuk is el ideálja nevét). Nem, nem voit költő. A kor mérnökének nevezhetnénk inkább. Már a gimnáziumi évek folyamán az eljövendő, igazságosabb világ vezértervezője volt. Mirko Nešpor és Boris Kocúr? írjuk egymás mellé a tényeket, a párhuzamos tényeket, a puszta adatokat. Születési adatok: Mirko Nešpor Boris Kocúr 1924. szeptember 28. 1924. június 21. Skalica Malý Lipník Érettségi utáni időszak: építészmérnöki bányamérnöki tanulmányok tanulmányok a Bratislavai Műszaki Főiskolán, 1943/44 Szünidei gyakorlat: Árvái Duzzasztógát Zelezníki Vasércbánya Részvétel az SZNF-ben: Árva Gömör Elhalálozás: Bratislava; az 1944. dec. 16-ról eltűnt 1944 decemberében 17-re virradó éjszakán (a Vepor térségében látták utoljára) Nem lényeges, ismerték-e egymást, találkoztak-e legalább egyszer egymással. (Jóllehet elméletileg megvolt rá a lehetőségük). Az viszont biztos, hogy Boris Kocúr (egyetlen vékonyka lírai gyűjtemény, a Rezgés a kézen című, szelekkel, csillagokkal és sohasem látott tengerekkel teli kötet szerzője) lelkiismeretes szakemberré, jó bányamérnökké vált volna. És az is biztos, hogy ha Mirko Nešpor verseket írt volna, Kocúr vándordalaira emlékeztetnének a művei. 8 Nem fekszem le aludni, öreganyám, a székre sem ülök le, mert akkor annyi lépésnyit csusszannék hátra, ahányat a házadig jőve léptem. Népmese
