Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - Kondrót, Vojtech: Atmoszféra

felületessé. Hogy miként tudott időt szakítani oly sok mindenre a házi és iskolai teendők mellett? Az egyes tevékenységek ésszerűsítése, koordinálása révén: így fogalmazhatnánk meg a választ mai szóhasználattal. (Linhart tanár így jellemzi az SZNF idején kifejtett tevékenységét: „Ritkán tapasztalható pontosságérzékkel és felelősségtuttal bírt. Az volt a vágya, hogy minél hasznosabbá váljék.”)

Mindenekfölött a kommunista gondolkodásmód állandó megújhodásának a jelképe számunkra, amely egyaránt lázba hoz minden új nemzedéket, éppenúgy, mint a szerelem, a költészet és a matematika.

Hadd ismételjem el más szavakkal Vladislav Vančura mondását: fiatal, fiatal, fiatal a kommunizmus csillaga. Ilyen mindig fiatal, mindig fényesen ragyogó csillaggá lett ő is mindörökre.

6

Ma is érzem a hiányát.

Dr. Vladislav Nešpor

Apánkat nem ismertük meg, amikor először tért haza Amerikából. Hatalmas, félkilós csokoládét kaptunk tőle.

Nagyapánknál — apónál, apókánál — éreztük magunkat a legjobban, a nagy szabóasztal alatt. (Szüntelenül ott járt-kelt az asztal körül, simítgatta a ruhákat, csak a lábát láttuk).

Apókánk igazi pátriárka volt. Vérbeli családfő. A vasárnapi ebédnél ő osztotta szét a hússzeleteket. Hosszú szárú tajtékpipából pöfékelt. Gyakran megszólaltatta szelepes réztubáját. Lábánál tálka formájú köpőcsészét tartott.

Nagyanyánk szelídebb természetű volt. Hideg pótkávéval vendégelt meg bennünket. Mintás csuporból ittuk.

Szombati

fürdések

fateknő

vizében

Fatartónk

falára

szívemet

rávéstem

Amikor Mirko első elemibe kezdett járni, mindennap a kapunál vártam rá — tovább nem volt szabad mennem. Hamar megtanultam, hogyan mutatja az óra az időt, a tornyot lestem tehát, amely jól látszott a házunktól, s tudtam, mikor lesz tizenegy óra.

Amikor néhány évvel később gyalogszerrel indultam a felvételi vizsgára Skalicára, lelkesen bátorított. Ő akkor már kijárta a gimnázium első osztályát. S mikor a folyosón a felvett tanulók listájáról az én nevemet is felolvasták (akkoriban rögtön kihirdették a vizsgák eredményét), határtalan örömünkben hazafelé menet — apánk szigorú tilalma ellenére — jót fürödtünk a patakban, a régi híd alatt. (Az apai tilalmakat egyébként ritkán szegtük meg).

Még valamit nagyapánkról.

Egyszer textilvásárlási utalványt kaptunk a segélyegylettől. Az anyagból nagyapánk jnindkettőnknek egy-egy térdnadrágot varrt, persze a saját ízlése szerint, özönvíz előtti szabásút. Szerencsénkre az olcsó „háborús” szövet (csalánból készült talán) •gyorsan tönkrement.

(Rövidnadrágjainkat ugyancsak eleve túlméretezte, ezek a térdünket is eltakarták).

Két nagynénénk közül az egyik szakácsnő volt, a másik a cipőgyárban dolgozott. Összegyűjtöttek némi kis pénzt, s folyószámlát nyitottak nekünk (bizonyos szintig) Teslík könyvkereskedőnél. Először is egy nagy atlaszt vásároltunk. Minden szabad percünkben azt forgattuk. Nyomon követtük — ujjunkkal a térképen — a japán—kínai ■konfliktust, a spanyol polgárháborút, és sok más eseményt.