Irodalmi Szemle, 1974
1974/7 - Truhlář, Břetislav: A Szlovák Nemzeti Felkelés az irodalomban
értelmét a szovjet és az orosz emberek iránti tiszteletben és a velük való kapcsolatban látja, akik a szlovák és más partizánokkal együtt újkori „hegyilegényekként” jelennek meg. Ebből a kötetből máig érezzük, mire gondolt a Felkeléshez csatlakozó szlovák ember, hogyan reagált az idegen Feldwebelekre, mennyire gyűlölte a megaláztatást, a nemzeti és társadalmi szolgaságot. Mint Fraňo Kráľ, aki betegsége miatt elszigetelődött a Felkeléstől, és pozsonyi lakásában a rádióból hallott partizánmelódiákra Irta Partizánka (Partizánlány) című költeményét, úgy Jesenský is megírja a Tiso-rendszer ellen támadó költeményét, a Banská Bystricát, válaszul arra, hogy Tiso szégyenletes módon fasiszta katonákat tüntetett ki. Ján Smrek az elnyomó rendszer ellen írta tiltakozó verseit, ezekben fejezve ki például a megszállt cseh nemzet iránti rokonszenvét. Pavol Horov a Defilé ben és többi köteteiben (például a Tokajik címűben) a Felkelés és az ellenállás bizonyosságából merít ihletet. Kostra és Kazimír Bezek versel szintén a harcoló nép erejét dicsőítik. Reisel könyve, a Zrkadlo a za zrkadlom (1947) a népnek a túlerővel való harcát dicsőíti. A szürrealista szimbolikától a realista verseléshez való átmenetet rajzolva ki jelentősek Ján Brezina, Pavol Bunčák [S tebou a sám, 1946), Július Lenko (Spomienková báseň, 1948, Salvy bojovníkov, 1952) kötetei. A szocialista irányt rajzolták ki Miloš Krno versei (később kötetei is: V búrke, 1949, Ľady sa ma dotýkali j s erős politikai hangsúllyal tárták föl a Felkelés egy-egy vonását. A Felkelés élményeinek erőteljes és művészileg meggyőző költője s főleg azoknak az érzelmi és gondolati folyamatoknak a kifejezője, amelyek a szlovák társadalom szociális szerkezetének a megváltoztatására törekedtek, Milan Lajčiak volt és marad. Az ő Súdružka moja zemjét (1949) a proletár, a szocialista-realista költészet alapelveinek háború utáni megújítójaként emlegetik. (A huszas—harmincas évek úttörő szakasza után ez volt a szocialista irodalom második fázisa.) Ebben a kötetben éppen a Felkeléssel foglalkozó versek a legfontosabbak. Lajčiak — aki átélte a Felkelést — itt friss szocialista meggyőződésével, az internacionalista és hazafi mélységes érzelmeivel vall a szovjet népről és hazájának szocialista jövőjéről. Ilyenek további kötetei is INenávidím a milujem, 1950, Ich nezarastie bodlačie, 1954); itt érzékeny és harcos szavakkal ünnepelte azokat, akik tudták, hová tartoznak a fasizmus elleni harcban. Egy szürrealista költő figyelemreméltó átváltozásának képe Stefan Žáry Meč a vavrín (1948) című poémája, amely érzékeny, realista, hazafias költőt mutat. Ez a poéma a szlovák embernek a fasiszta betolakodókkal szembeni ellenszenvét ábrázolja. Ez a nemzet helyzetére érzékenyen reagáló költemény, amelynek keletkezésére a népdal és népköltészet is hatott, a mai napig a Felkelés irodalmának élvonalába tartozik. A költészet többször visszatért a Felkelés témájához, főleg a szocialista társadalom építésével kapcsolatban, s közben úgy értelmezte a Felkelést — hasonlóan a prózához — mint „mélységes bizonyosságot.” Novomeský a Pašovanou ceruzkou után minden gyűjteményében mint a szlovák nemzet emberi és történeti históriájának kiindulópontjához tér vissza a Felkeléshez. Clovek című verse az ember történelmi helyének ismeretéből fakadó erőt és a történelemnek az emberre nehezedő szörnyű súlyát is kifejezi. Novomeský verseiben egyrészt az emberi értelem, dicsőség, másrészt az emberi szenvedés, a másokért vállalt áldozat fejeződött ki, a Felkelés — annak lelkesítő ereje az eljövendő nemzedékek számára, hogy tudják: minden forradalom az ember világa is, szerelmeivel, nagyságával és szenvedéseivel. A szlovák próza a költészetéhez hasonló erővel, de még szemléletesebben, pontosabban rajzolt részletekkel és a részvevők jellemének élesebb rajzával fejezte ki a Felkelést. A Felkelésben közvetlenül részes emberek kifejező és jellemző rajza rejlik a szorosan a felszabadulás után írt tényirodalmi karcolatokban és visszaemlékezésekben. Elő Sándor például, az ismert szlovák humorista, de elsősorban a Szovjetunió Baráti Szövetségének első elnöke, érdekes megfigyeléseket rögzít Lesná správa (1946) című könyvében, főleg a Felkelés előkészítéséről és a szovjet partizánokról. A naplójegyzetek (például J. Hutár Hrdinovia című munkája 1945), az első riportok — Krno Viaduktja (1946) és a hozzá hasonló prózai művek az első lépések és szondák a felkelés problematikájába. Ján Bődnek Z vlčích dní (1947) című novellagyűjteményében a Felkelés első művészi élményét fogalmazta meg. Bár elbeszélései, mondhatnánk, az
