Irodalmi Szemle, 1974

1974/1 - Fogarassy László: A Sajó-völgy és Rozsnyó eseményei a proletárdiktatúra idején

ezred még a proletárdiktatúra bukása napján is hősiesen harcolt Szolnoknál, amikor más elitcsapatok már megtagadták az engedelmességet.

Látszólag a 65. dandárra vonatkozó, de téves közlés van Tormay Cévile feljegyzéseiben. Szerinte Budapesten „Az ellenforradalom végrehajtása az úgynevezett „russin vörös dandárra” volt bízva, zempléni, sárasi és ugocsai magyarokra. Háromezren voltak és volt vagy harminc ágyújuk és néhány páncélos autójuk is, Haubrich túrta ezt és közvetlenül a felkelés előtt az északi frontra küldte a dandárt.. .”119 Aki valamennyire ismeri a Magyar Tanácsköztársaság történetét, tudja, hogy ruszin vörös dandár nem létezett, nem volt azonos a 65. dandárral sem, de a Ruszka Krajna területéről származó vöröskatonák nagyrészt ebben harcoltak. A valóság az volt, hogy a vörös hadvezetőség június 22-én elrendelte az 1. ruszin menetszázad (nem dandár!j frontraküldését. A Bu- dapest-Ferencváros vasúti állomáson való veszteglés után éppen június 24-én indították el őket a frontra, de még csak nem is az 5. hadosztályhoz, hanem a 26. nemzetközi ezredhez, mint pótlást.120 Ennek a- híre jó esetben is harmad- vagy negyedkézből jutott el az ellenforradalmár írónőhöz, addigra már a szerény menetszázad egész dandárrá dagadt, méghozzá igen erős tüzérséggel. Páncélautója pedig az egész magyar Vörös Hadseregben nem volt senki másnak, mint a Cserny-különítménynek. Ebből is látható, hogy az emlékezéseket, függetlenül szerzőjük pártállásától, igen erős kritikával kell fogadni, főleg akkor, ha közvetett úton szerzett, okmányokkal alá nem támasztható híranyagot rögzítenek.

Zárószó.

Az 5. vörös hadosztály elvonulásával a tanácsuralom, a Sajó völgyének Bánrévétől északra fekvő környékén megszűnt. Rozsnyó a csehszlovák polgári köztársaság része lett. Ennek az időszaknak földolgozására — elsősorban a városi és járási, valamint más levéltárak és korábbi feldolgozások anyagának figyelembevételével — nyilvánvalóan csak a helyi viszonyokkal ismerős történész vállalkozhatik. Rozsnyó közel két évtizedre kikerült a nemzetközi események forgatagából. Érdekes részleteket közölt az újraszervezett csehszlovák közigazgatás kezdeteiről Pacelt járási főnök is, a már említett memoárjaiban.

Meg kell még említeni, hogy Szakall Kálmán vörös hadosztályparancsnokot az ellen- forradalom hatalomrajutása után letartóztatták, Böhm főparancsnokhoz intézett, a budapesti ellenforradalmi kísérletet elítélő táviratáért. Felrótták neki ugyancsak, hogy része volt az egri ellenforradalom leverésében. Világháborús érdemeire és összeköttetéseire való tekintettel azonban nyugdíjazással megúszta. A magyar vöröshadseregben való szolgálat tényét az ellenforradalmi bíráskodás még nem tekintette főbenjáró büntetendő cselekménynek, de annak tekintette például a toborzást és a politikailag való expo- náltságot.

118 Kerekess József ny. vezérezredes kiadatlan emlékiratai az 1919 évi tiszántúli hadjáratról. Bp. Egyetemi Könyvtár.kézirattára 6596, 9.

119 Tormay Cécile: Bujdosó könyv. Bp., 1923, 3. kiadás, II. 226. Magyarázat a köv. lábjegyzetben.

120 HL TI 124. doboz (Zámbory—Geher Gyula hagyatéka.) Az ugyanott említett 2. ruszin menetszázadot július 30-án irányították a piliscsabai klképzőtáborból Poroszlóra. Az 1. és 2. ruszin menetszázad nyilván olyanokból állott, akik még a ruszin gardahadosztályba Jelentkeztek, amely a ruszkakrajnal kormányzóság megszállása miatt kiegészítő körletét elvesztette, ezért létszámhiány miatt működését megszüntette.