Irodalmi Szemle, 1974
1974/7 - Plevza, Viliam: A kommunista párt — a Szlovák Nemzeti Felkelés vezető ereje
jogkörük fölött, s ezt tovább fejlesztették, szemben mindazokkal a kísérletekkel, ame lyeknek célja volt, hogy korlátozzák befolyásukat és erejüket. A nemzeti bizottságok létrehozásával kialakult a népi demokrácia alapvető tartó oszlopainak egyike, amely nélkül nem lehet elképzelni jelenünket. A Szlovák Nemezed Tanács 1944. szeptember 1-én tartotta meg első ülését a szabad felkelő területen. Ekkor hozta a legalapvetőbb törvényes rendelkezéseket. Átvette a hatalmat, és úgy alakult meg mint az új Szlovákia legfőbb forradalmi törvényhozó, kormány- és végrehajtó szerve, amelyben a politikai hatalom összpontosult a felkelő területen. Vállán nyugodott azonban a felelősség a nemzeti felszabadító küzdelem irányításáért s az ország felszabadított területén a gazdasági, szociális, politikai és egyéb problémák megoldásáért. A Szlovák Nemzeti Tanács plénuma első ülésén jóváhagyta a Kiáltvány szövegét, amellyel tudtára hozta az ország népének és a világnak a létezését, a felkelés és a szlovák nép küzdelmének célját. Az SZNT Kiáltványa tartalmazta a jövőben végrehajtandó szociális változások előzetes bejelentését. „A nép életszínvonala emelésének érdekében — mondja a Kiáltvány —, hitet teszünk a nem zeti jövedelem igazságos elosztásáért, a földtulajdon új szabályozásáért a kisparasztok javára. A munkásnak olyan bért kell kapnia, amely arányban áll munkájának szintjével és eredményével.” 1944. szeptember 1-én lépett hatályba a Szlovák Nemzeti Tanács rendelete a felkelő központi szervek létesítéséről. Megalakult az SZNT Elnöksége mint vezető politikai szerv, amely egyszersmind a Szlovák Nemzeti Tanács plénumának (mint törvényhozó szervnek) és a megbízottak testületének (mint kormány- és végrehajtó szervnek) élén állt. A Szlovák Nemzeti Tanács, amelynek tevékenységében kispolgári és polgári antifasiszta erők is részt vettek (ezek fokozatosan egy új pártban, a Demokrata Pártban tömörültek), harcra mozgósította az embereket. De a kommunisták szavának még átütőbbnek kellett lennie, és az is volt. „Támogassátok a katonákat és a partizánokat — hangsúlyozta az SZLKP 1944. szeptember 2-án kelt felhívásában. — Minden erőt összpontosítsatok az utolsó döntő csapásra! A kommunisták a nemzeti felszabadító harc élcsapata voltak és lesznek! Hűek maradnak a szocialista programhoz!" Az SZLKP nyilvános tömeggyűléseket hívott egybe. Szeptember első vasárnapján hozzávetőlegesen 40 nagygyűlésen több mint 100 000 ember vett részt. A kommunista párt életét és lényegét, természetesen, nemcsak a tömeggyűlések jelentik. Teljes mértékben működésbe kellett hozni egész szervezetét, megújítani vagy pótolni a hiányzó láncszemeket és megtenni minden lehetőt, amit a forradalmi politikai munkáspárt erősítésére a felkelés kedvező légkörében meg lehetett tenni. Gustáv Husák, aki az SZLKP központi vezetése többi tagjával a felkelés előkészületeinek élén állt, miután Karol Smidke a Szovjetunióba ment, egészen ennek 1944. szeptember 5-én történt visszatértéig vezette Szlovákia Kommunista Pártját. A felkelés kezdetétől annak legfőbb reprezentánsa volt. Az ő érdeme, hogy a kommunista párt és Szlovákia forradalmasított népe már 1944. szeptember 9-én kézbe kapta a Pravdát, az SZLKP központi sajtószervét. Az ő kezdeményezésére kezdett megjelenni a felkelés idején — 1944. szeptember 24-én — a Nové slovo című hetilap is. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején lejátszódott egyik történelmi esemény volt a munkásosztály szervezési és politikai egységének megteremtése. Következett ez a helyzetből, amelyet a munkásság akcióegysége jellemzett, a kommunista párt eszméjének fölényéből és kezdeményezéséből. A munkásságnak azok a képviselői is, akik a múltban kívül álltak a kommunista párt szervezési keretén, már a felkelés előkészítési szakaszában, de főképpen a felkelés alatt tudatára ébredtek, milyen kártékonyán hat, ha szakadás mutatkozik a munkásosztály soraiban, ami az ellenállásban részt vevő nem kommunista partnerekkel folytatott küzdelmek során szerzett tapasztalatokkal együtt teljesen logikusan vezetett ahhoz a döntéshez, hogy a marxizmus-leninizmus elveinek alapján s a kommunista szervezet keretében és ennek programja szellemében meg kell valósítani a kommunisták és a szociáldemokraták egységét. 1944. szeptember 17-én összeült Besztercebányán Szlovákia Kommunista Pártjának és a Szociáldemokrata Pártnak az egyesítését kimondó kongresszus. A Szlovákia 46 járását, 57 üzemét és a 12 partizán
