Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - Plevza, Viliam: A kommunista párt — a Szlovák Nemzeti Felkelés vezető ereje

A Szlovák Nemzeti Tanácsnak, a néphatalmi és igazgatási szerveknek járási és helyi méretekben és az üzemekben alakuló munkásigazgatási szerveknek, ideális összhangban a felülről jövő politikai nyomással és a néptömegek aktivitásával, sikerült olyan forradalmi intézkedéseket végrehajtaniuk, amelyek összességükben kialakították a csehszlovák államiságnak új, népi és valóban demokratikus, a München előtti hibáktól és tévedésektől mentes tartalmát.

Mindenekelőtt felszámolták a kompromittált krelikálfasiszta szlovák állam összes politikai és végrehajtó szerveit, vezető képviselőit letartóztatták és felelősségre vonták. A Szlovák Nemzeti Tanács, amelyben döntő pozíciót foglaltak el a kommunisták, tolmácsolója lett a harcoló Szlovákia nemzeti érdekeinek és ugyanakkor az első népi demokratikus kormánya az új Csehszlovákiának. Csírájában fojtották el ugyancsak azokat a törekvéseket, amelyeknek célja lett volna Beneš szándékait átültetni a csehszlovák államiságnak szlovák területen újonnan kialakuló organizmusába, amilyen kísérlet volt Šrobárnak az az igyekezete, hogy Besztercebányán létrehozzon egy területi nemzeti bizottságot, s ennek segítségével Beneš híveinek kezére játssza a politikai hatalmat.

A politikai kezdeményezést a Szlovák Nemzeti Felkelés idején is mint egyetlen politikai párt Szlovákia Kommunista Pártja tartotta szilárdan a kezében. Az ellenállás úgynevezett polgári elemeiből csak fokozatosan kezdett kialakulni a Demokrata Párt. A helyi és járási forradalmi nemzeti bizottságokban is döntő többségben voltak a felkelés idején a kommunisták.

A fasizmus elleni fegyveres küzdelemnek s a felszabadított területen a forradalmi átalakulások végrehajtásának fő terhét a munkásosztály viselte.

A munkásegység és politikai képviselője — Szlovákia Kommunista Pártja — biztosította a Szlovák Nemzeti Felkelés kezdetétől a ‘forradalmi erők vezető szerepét a felkelők között, és ennek védelmében elősegítette mélyreható szociálpolitikai változások végrehajtását a felszabadított területen, megszabta a csehszlovák nemzeti demokratikus forradalom jellegét, amely forradalom a Szlovák Nemzeti Felkeléssel kezdődött, s ugyanakkor kialakította a munkásosztály hegemón pozíciójának döntő feltételeit abban a küzdelemben, amely nemzeti demokratikus forradalomból az 1945—1948-as években szocialista forradalomba ment át. „Mert ha jól értjük az összefüggéseket — hangsúlyozta annak idején Ladislav Novomeský —, ezerktlencszáznegyvennégy augusztusa (a proletariátus fegyveres felkelése a burzsoázia egy részével a nemzeti felszabadításért) nemcsak megelőzte februárt, de felkészülés is volt a négy évvel későbbi februárra, amikor csaknem parlamentáris úton jutott hatalomra a proletariátus azzal a burzsoáziával szemben is, amellyel szövetségben volt a nemzeti felszabadító háborúban.” Sző szerint véve tömegével jelentkeztek a sürgető feladatok, amelyeket a felkelő terület védelme megkívánt. A partizánoknak, a felkelő katonáknak és a hevenyében felfegyverzett polgári lakosságnak sikerült felszabadítani Szlovákia területének egyharmadát a német és a hazai fasizmus alól. Csehszlovákiának ezt a felszabadított területét katonailag meg kellett védelmezni. De ugyanakkor építeni kellett az új életet, rögzíteni a népi igazgatás és hatalom elveit, amelyekhez a háború után vissza kellett térni — s amelyeknek olyanoknak kellett lenniük, hogy ne lehessen őket lekicsinyelni vagy kiiktatni a történelemből és a nép tudatából. A forradalmi nem zeti bizottságok mint a néphatalom és igazgatás szervei igen gyorsan alakultak mindenütt, ahol azelőtt nem voltak, s tanultak kormányozni, dönteni, irányítani, szervezni, élelmiszerről és lőszerről gondoskodni.

„A nemzeti bizottságok a Szlovák Nemzeti Felkelés idején — emlékezik Gustáv Husák — a kommunisták és a becsületes antifasiszták vezetésével valóban forradalmi hatalmi szervek voltak... A nemzeti bizottságok a felkelés idején óriási jelentőségű feladatokat teljesítettek, végrehajtották az államfordulatot közigazgatási területükön, felszámolták a Tiso-féle szerveket, megtisztították az egész államapparátust, szabadon bocsátották a foglyokat és lecsukták az árulókat, a kollaboránsokat. Gondoskodtak az oktatás- és az egészségügyről, a közlekedésről, sőt az egyházi ügyekről is... Nem lehet felsorolni mindazokat a feladatokat, amelyeket a nemzeti bizottságok elláttak.”

A nemzeti bizottságok mint a néphatalom és igazgatás szervei a forradalmat szolgálták, és kiterjedt hatáskörük alapvető irányvonalát a kommunista párt szabta meg. Gustáv Husák a belügyi megbízotti hivatal élén a többi kommunistával őrködött