Irodalmi Szemle, 1974

1974/1 - Fogarassy László: A Sajó-völgy és Rozsnyó eseményei a proletárdiktatúra idején

a magyarok folyton a IV. dandár és a Battesti-csoport közé igyekeztek ékelődni, és Paris tábornok hadosztályát annyira lekötötték, hogy nem volt módjában Krasznahor- kaváralja közelében nagyobb tartalékot csoportosítani. Erre Hennocque tábornok intenciói szerint azért lett volna szükség, hogy az „ideiglenes hadosztály is bekapcsolódhasson a Kassa ellen tervezett új támadásba.”113 Június 24-én a harcok megszűntek. Ekkorra sikerült a 13. vörös ezredben részben helyreállítani a rendet, maradványait két zászlóaljba vonva össze. Június 26-án a 17. dandárparancsnokságot Túrára irányították azzal, hogy a Pécelre rendelt 7. és Aszódra küldött 11. munkásezred fölött vegye át a parancsnokságot, Siegler dandárparancsnokot arra utasították, hogy állomáshelyére vonuljon be. Július 10-én a hadseregparancsnokság megszüntette a 17. dandárparancsnokságot, Siegler őrnagyot pedig a gödöllői főhadiszálláshoz osztotta be.114 A 39. dandárparancsnokságot már július 4-én megszüntették.

Az új határokra való visszavonulás után július 1-én a 65. dandárparancsnokság Put- nokon, 13. ezredparancsnokság és 11/13. zászlóalj Máién, 1/13. zászlóalj Keleméren, III/5. zászlóalj Dubicsányban és Sajógalgócon, 3/10. üteg Hét, Pogony pusztán, 2/10. üteg Bar- cán, 5/10. üteg Berentén, 11/10. zászlóalj pedig Szuhakállón helyezkedett el. A 10. dandár parancsnoka jelentette, hogy a 10. ezred gömörmegyei és Kassa környéki katonáinak hangulata a kiürítés miatt izgatott és nyomott.115

Ugyanazon a napon, amelyen az északi fronton beállott a fegyverszünet, Budapesten kitört a ludovikás és tengerészeti ellenforradalom. Ennek a leverésében dr. Lukács György az 5. hadosztály politikai megbízottja, aki abban az időben a tanácsok országos gyűlésén való részvétel folytán Budapesten tartózkodott, fegyverrel a kezében vett részt. Az eseményekre az 5. hadosztályparancsnokság a következő távirattal reagált: „Böhm hadseregfőparancsnok elvtársnak, főhadiszállás. — Az 5. vöröshadosztályhoz beosztott hivatásos katonák nevében mélységes megbotránkozásunknak és megvetésünknek adunk kifejezést ama gálád orvtámadás miatt, amellyel a budapesti ellenforradalom hátba akarta támadni a proletáruralom biztosításáért hősiesen küzdő vörös hadsereget és örömünknek afölött, hogy a proletártestvéreknek sikerült a gaz merényletet elszánt és gyors cselekedetükkel elfojtani. Mélyen sajnáljuk, hogy az ellenforradalmi puccs kísérletében volt tisztek is részt vettek és kijelentjük, hogy a hűtlen volt bajtársainkkal minden közösséget megtagadunk. Felkérjük egyúttal Böhm hadseregfőparancsnok és Stromfeld vezérkari főnök elvtársakat, gátolják meg azt, hogy a merénylők csekedeteit a vörös hadseregben és annak egységes céltudatossággal küzdő hivatásos katonái egyetemére is általánosítsák. Biztosítjuk vezéreinket, hogy ezentúl minden igyekezettel és tehetségünkkel fogjuk a dolgozók uralmát, amely a mi érdekünk is, biztos diadalra segíteni, — Tábori posta 647. június 27. Az 5. vörös hadosztály hivatásos katonái nevében Szakall hadosztály parancsnok és Németh, a hadosztály vezérkari főnöke.”

Ez az üdvözlő távirat és Böhm köszönő válasza megjelent a Népszava 1919. június 29-i számában is.116 Böhm az ellenforradalmi kísérletről június 28-án adott ki hadseregparancsot, amelyben kijelentette, hogy „néhány brávó és volt tiszteknek egy kicsiny csoportja gaz és becstelen módon hátbatámadta felbújtott és félrevezetett fiatal gyermekeknek fegyeveres hadával a tanácsköztársaságot és a felszabadításért küzdő proletársá- got”, majd így folytatja: „Az ellenforradalmat szító és vezető bűnösök illetékes törvényszékük előtt állnak és méltó büntetésük nem fog elmaradni.”118 A kimondott halálos ítéleteket a Forradalmi Kormányzótanács kegyelmi úton fegyházbüntetésre változtatta. A Tanácskormány az északi területek feladása és a vezető ellenforradalmárok meg- kegyelmezése fejében arra számított, hogy így az antant meghívást kap a békekonferenciára, és ezzel kiüti a nyeregből a szegedi kormányt. Szakall hadosztályparancsnok nem hitt abban, hogy ez meg fog történni, ellenezte a kiürítést és azon volt, hogy a tanácskormány a fegyverszünet lejárta után kapituláció helyett folytassa a háborút. Mivel ennek az ellenkezője történt, követte Stromfeld példáját és otthagyta állását.118 Utóda Némethy Kálmán alezredes, a 65. dandár eddigi parancsnoka lett, aki a tiszai hadjáratban elég szép sikereket ért el. A 10. és 13. vörös

J13 ježek 171.

114 HL TI 47/227, 48/297.

115 HL TI 48/11.

116 Breit VIII. 60—61.

117 Uo. 62—63.