Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - Grecsko, Andrej Antonovics: Csehszlovákia nemzeteinek harca a fasizmus ellen

Szeptember elsején fogadta Talskýt az 1. ukrán front seregeinek parancsnoka. I. Sz. Konyev, a Szovjetunió marsallja. Konyev marsall a megbeszélésről telefonon tájékoztatta a legfőbb parancsnokot, J. V. Sztálint, és szeptember 2-án 3 óra 20 perckor írásbeli jelentést tett. A jelentés egyebek közt ezeket mondja:

„Ma, 1944. szeptember 1-én felkeresett Viliam Talský, a szlovák hadsereg vezérkari ezredese, a szlovák hadsereg egy csoportja, 1. és 2. hadoszálya parancsnokának helyettese.

Talský ezredes megbeszélésünk során kijelentette, hogy seregeink nyugati irányú támadása esetén az 1. és 2. szlovák hadosztály, amely a Laborcradvány—Tylicz (Nižná Radvaň—Tylicz) határvonalon foglal állást, keleti irányban támadhatna, s egyesülhetne a Vörös Hadsereggel.

Talský ezredesnek az a véleménye, hogy a Márkus ezredes parancsnoksága alatt álló 1. hadosztály teljesíti Talský parancsát.

A 2. hadosztály parancsnokában és katonaságában nemigen bízik.

Talský ezredes azért repült szovjet területre, mert német csapatok szállják meg Szlovákiát.

Talský ezredes kijelentette, hogy az 1. és 2. szlovák hadosztály alakulatai átcsoportosítás után támadhatnak, és előnyomulhatnak Krosno felé, a mi seregeink elébe.

Az esetben, ha a mi csapataink nem támadnak, Talský ezredes úgy véli, legjobb lenne, ha az 1. és 2. hadosztály áttérne a partizán harcmodorra.

Talskýval együtt repült be területünkre 1944. augusztus 30-án egy 27 repülőgépből álló csoport, Trnka őrnagy parancsnoksága alatt. A repülőgépek közül kilenc Focke- Wulf 189 és Me 109 B típusú, a többi szállítógép.

Arcvonalunk Krosno térségében 30—40 kilométernyire van a szlovák határtól.

Ha Ön a szlovák egységekkel és a szlovákiai partizánmozgalommal való egyesülés melľett dönt, akkor jó lenne, ha az 1. ukrán front balszárnya és a 4. ukrán front jobb szárnya közös hadműveletet hajtana végre, hogy csapataink Sztropkó—Mező- laborc (Stropkov—Medzilaborce) térségében lépjenek szlovák területre.

Az 1. ukrán front ehhez a hadművelethez a 38. hadsereg négy lövészhadosztályát és az első lovas gárdahadtestet adhatja. A támadás iránya Krosno—Dukla—Tylawa. Ugyanebben az irányban kellene bevetni az 1. csehszlovák hadtestet. A hadműveletet két nap múlva megkezdhetjük.

Utasításait kérem ebben a kérdésben.”20

Időközben a fasiszta német hadvezetőség megkezdte a szlovák egységek lefegyverzését. Határozottan és gyorsan cselekedtek. A frontról visszavont gyalogos hadosztályt egyes alakulatokként áthelyezték Girált (Giraltovce), Eperjes (Prešov) és Me- zőlaborc (Medzilaborce) térségébe. Oda ment a biztosító hadosztály is. A továbbra is szétszórt és parancsnokság nélkül maradt szlovák hadtest egyáltalán nem volt felkészülve arra, hogy visszavesse Hitler hadainak támadását. A szlovák kötelékek tisztjeinek egy része átállt az ellenséghez. Az alakulatok közt megszakadt az összeköttetés. A katonák nem tudták, mihez kezdjenek. Két nap alatt, szeptember 1-én és 2-án J a hadtestet lefegyverezték. A katonák egy része a partizánokhoz csatlakozott, a többit a hitleristák táborba hurcolták. így az árulás következtében megszűnt a kelet-szlovákiai hadtest, amelyre igen fontos feladat várt volna a kárpáti szorosok megszállásában, s amelynek az lett volna a dolga, hogy biztosítsa csapatainknak a felkelők megsegítését szolgáló előnyomulását. Csakhogy a szovjet hadvezetőség erről akkor még nem tudott.

A hadihelyzet kezdett kedvezőtlenül alakulni a Szlovák Nemzeti Felkelés szempontjából. A felkelők helyzete egyre rosszabbodott. Sürgős külső segítségre volt szükség.

Ilyen volt a helyzet Szlovákiában, mielőtt megkezdődtek a szovjet seregeknek a Kárpátokon való átkelést szolgáló hadműveletei. Ezeket a műveleteket nyomban a Ívovi—sandomierzi hadműveletet követően kezdték meg, hadműveleti szünet nélkül. Amint már említettük, a szovjet kormány parancsára, hadvezetőségünk úgy döntött, hogy azonnal előkészíti és végrehajtja azt a támadó hadműveletet, amelynek célja átlépni a Kárpátokat és segítséget nyújtani a szlovák hazafiaknak.

2° Az SzU Nemzetvédelmi Minisztériumának Levéltára, 236. f., inv. 2712, 56. sz. okm., 450 — 454. 1.