Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - Grecsko, Andrej Antonovics: Csehszlovákia nemzeteinek harca a fasizmus ellen

kai, valamint diplomáciai jellegű problémákat. Elsősorban is kidolgozták azokat az elveket, amelyek a felszabadított területen a szovjet hadvezetőség és a csehszlovák közigazgatás egymás közti kapcsolataira vonatkoznak; ezeket az elveket az az egyezmény tartalmazza, amely a szovjet főparancsnokság és a csehszlovák hivatalok viszonyát szabályozza arra az időre vonatkozólag, miután a szovjet seregek csehszlovák területre léptek. Az egyezményt 1944. május 8-án írták alá Londonban.18 Ez az okmány az új típusú nemzetközi kapcsolatok példája, amelyek az egyenlőség, a kölcsönös segítség, s a más állam belső ügyeibe való be nem avatkozás elveire épülnek.

Az 1944. május 8-i egyezmény az első olyan nemzetközi okmány, amely a szovjet hadvezetőség és az államhatalom helyi szervei közti kölcsönös viszonyt szabályozza egy baráti állam felszabadított területén. Külön ki kell emelni, hogy a szovjet fél, mikor rákerült a sor, szigorú következetességgel az utolsó pontig megtartotta ezt az egyezményt. A csapatok körében, amelyeknek a tervek szerint a baráti Csehszlovákia területére kellett lépniük, széles körű felvilágosító kampányt rendeztek. A katonákat és tiszteket abban a szellemben oktatták ki, hogy tartsák tiszteletben a helyi szokásokat. Hangsúlyoztuk, hogy semmiképp meg nem engedhető bármiféle beavatkozás a Csehszlovák Köztársaság hatalmi szerveinek belső ügyeibe.19

Itt jegyezzük meg, hogy Beneš elnök meg volt győződve róla, hogy Cseh- és Morvaországot a nyugati szövetségesek szabadítják fel, s ezért az emigráns kormáný minden tervét az angol hadvezetőséggel szoros együttműködésben dolgozták ki. Ismeretes, hogy az angolok 1943 végén, Európában a fő csapást nem nyugat felől akarták mérni az ellenségre, hanem dél felől, a Balkánon át. Amikor azonban már tisztázott dolog volt, hogy Csehszlovákia keleti részét a Vörös Hadsereg szabadítja fel,"a londoni csehszlovák kormány új lépéseket tesz. A 3. hadsereg parancsnokságát átkeresztelték a Csehszlovák Hadsereg Szlovákiai Parancsnokságává, s az lett a feladata, hogy a köztársaság keleti részében front mögötti hadsereget alkosson. így akarta a csehszlovák burzsoázia felhasználni a szlovák hadsereget arra, hogy az országban helyreállítsa a München előtti viszonyokat egy katonáktól végrehajtott államfórdulat és hatalomátvétel útján.

A felkelésnek az a terve, amelyet a katonai központ dolgozott ki, védelmi jellegű volt. Nem hangolta össze a katonaság tevékenységét a partizáncsapatokéval, és a hadműveletek koordinálásáról konkrétan csak akkor kezdtek tárgyalni, amikor a felkelés már kitört.

Malár, a kelet-szlovákiai hadtest parancsnoka a felkelés kezdetén semmilyen intézkedést nem tett, hogy csapatait összevonja, és harci készenlétben tartsa. Nem tett semmit annak érdekében sem, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsen a szovjet hadvezetőséggel. Sőt, Malár arról igyekezett meggyőzni a katonákat, hogy a felkelés még korai, nem kell részt venni benne, s indítványozta, hogy adják át fegyvereiket a németeknek. S hogy félrevezesse a hadtest embereit, rádiótelegráf útján azt a valótlan hírt küldte valamennyi kötelék törzskarának, hogy a Szlovákiába bevonult fasiszta német seregek hadműveletei nem irányulnak a szlovák katonai egységek ellen. Ez a félrevezetés bomlasztóan hatott a hadtest vezérkarára és minden hadosztály törzskarára, s ezek aztán semmit sem tettek annak érdekében, hogy előkészítsék a szlovák katonaságot a megszállók elleni aktív tevékenységre.

Aznap, amikor kitört a felkelés, 1944. augusztus 29-én, a hadtestparancsnok helyettese, V. Talský ezredes, akinek a terv szerint vezetnie kellett a hadtest hadműveleteit, kijelentette, hogy akcióba szándékszik lépni. Másnap reggel Talský magához hivatta a neki alárendelt tiszteket, és kijelentette, hogy nincs a Vörös Hadsereggel együttműködés, ezért várni kell az akcióval, míg a szovjet hadvezetőséggel meg nem egyeznek a szervezési kérdésekben. A hadtest nem tett semmit augusztus 30-án sem. Sőt mi több, augusztus 31-én, a legválságosabb pillanatban, amikor harcba kellett volna vezetni a katonaságot Hitler támadó seregei ellen, Talský ezredes a hadtest vezérkarával semmit sem közölve, váratlanul elrepült a szovjet frontvonal mögé.

18 Lásd: Československo—sovétské vztahy v dobé Veiké vlastenecké války 1941—1945. Dokumenty a materiály, Praha, 1960, 151—153. 1.

19 Az SzU Nemzetvédelmi Minisztériumának Levéltára, 3. f., inv. 11 556, 16. sz. okm., 252. 1.