Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - Grecsko, Andrej Antonovics: Csehszlovákia nemzeteinek harca a fasizmus ellen

tonna rakományt szállított a 2. ejtőernyős brigád és a felkelők számára, s visszare- püléseik során 784 sebesültet és 12 tonna rakományt vittek magukkal.17 A szlovák hazafiak fegyver- és anyagellátásának biztosításában fontos szerepet ját­szott a Tri Duby repülőtér, amelyet a szovjet és csehszlovák partizánok agusztus 30- án, vagyis a felkelés kezdetén foglaltak el. Ezen a repülőtéren több mint 1000 repülőgép szállt le, több mint 2000 embert és körülbelül 800 tonna rakományt szál­lítottak oda, visszarepüléseik során elszállítottak a Szovjetunióba csaknem minden sebesült és beteg szlovák felkelőt és szovjet partizánt (mintegy 1000 embert). A Szovjetunió a felkelés alatt azzal is támogatta a csehszlovák hazafiakat, hogy partizánmozgalom-szervezőket küldött. Szeptember közepén Szlovákiába küldték a ta­pasztalt szovjet partizánparancsnokot, A. N. Aszmolovot, a Partizánmozgalom Ukraj­nai Vezérkara hadműveleti szakembereinek egy csoportjával. Szeptember 16-án az SZLKP KB határozata alapján megalakult a Szlovákiai Partizáncsapatok Vezérkara, amelynek tagjai többek közt K. Smidke, R. Slánsky, J. Sverma lettek. A. N. Aszmolov ténylegesen a vezérkari főnök tisztét töltötte be. Akkor érte el a partizánharc Szlovákiában a tetőpontját. Nem egészen teljes adatok szerint 1944 októberében hét partizánkötelék fejtett ki tevékenységet, amelyek 15 dandárból és 20 csapatból álltak, s számuk mintegy 12 000 ember volt, továbbá 12 önálló dandár több mint 12 000 emberrel, 70-nél több önálló partizáncsapat, amelyek­hez 10 000-nél több ember tartozott. 1944 őszén körülbelül 100 partizánegység műkö­dött Szlovákiában, amelyekhez több mint 35 000 ember tartozott. Amint már megállapítottuk, a partizáncsapatok és kötelékek voltak a felkelők fegyveres erőinek alapjai. Városokat és községeket szabadítottak fel a megszállás alól, védték a felszabadított területeket, és rajtaütéseket hajtottak végre a német sereg hátában. Igy például augusztus 27-én a partizánok a hadseregnek a nép olda­lára állt egységeivel megszállták Rózsahegyet (Ružomberok) és Rybárpolét, augusztus 28-án Liptószentmiklóst (Liptovský Mikuláš), Breznóbányát (Brezno), augusztus 29-én Liptőújvárt (Liptovský Hrádok) és a szentpéteri (Sv. Peter-i) repülőteret, augusztus 30-án Poprádot és Lőcsét (Levoöa). Szeptember 2-án felszabadult Késmárk (Kež­marok) és Zólyom (Zvolen). A partizánok a felkelő egységekkel együttműködve két hónap alatt Szlovákiából 15 000 négyzetkilométernyi felszabadított területet tartottak kezükben. Ugyanakkor a partizáncsapatok egy része Hitler seregeinek hátában har­colt a hadtáputakon. A partizánok nagyfokú aktivitása súlyos veszteségeket okozott az ellenségnek. Ez ama kényszerítette Hitler hadvezetőségét, hogy a reguláris hadsereg kötelékeiből újabb és újabb erőket, tankokat, tüzérséget és légierőt vonjon a felkelés területére. Ezeknek a támadását a felkelők derekasan visszavetették, persze igen nagy erőfe­szítés árán. Közben a szovjet kormány fontos határozatot fogadott el: úgy döntött, hogy a szlo­vák hazafiak megsegítése céljából támadó hadműveletet kell előkészíteni és végre­hajtani, melynek során a szovjet seregek átlépik a Kárpátokat, és behatolnak a fel­kelés területére. A szovjet hadvezetőség nem tervezett nagyszámú erővel végrehajtandó frontális támadást a Kárpátok átlépésére, mivel a 2. és a 3. ukrán front romániai és magyar- országi, valamint az 1. ukrán front lengyelországi támadása amúgy is arra kénysze­rítette volna Hitler seregeit, hogy elhagyják a Kárpátokban levő védelmi vonalakat, mivel az átkarolás és bekerítés veszélye fenyegette őket. E tervek ellenére a szovjet kormány úgy határozott, hogy az 1. és a 4. ukrán front jelentős erőivel azonnal támadó hadműveletet kell végrehajtani közvetlenül a Kárpátokon át. Ebben az elha­tározásában egyedül az a nagy gondolat vezette, hogy híven a dolgozók nemzetközi szolidaritásának hagyományához és a proletár internacionalizmus elvéhez, támogatni kell Csehszlovákia népe haladó szellemű nemzeti felszabadító harcát. A hadműveletet a csehszlovák fél sürgős kérelmére hajtották végre. Meg kell jegyeznünk, hogy még mielőtt a szovjet csapatok a csehszlovák határhoz értek, a szovjet hadsereg és Csehszlovákia képviselői tisztáztak bizonyos hadi és politi­17 Lásd: Za oszvobozsgyenyije Csehoszlovakll, Moszkva, 1965, 88. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents