Irodalmi Szemle, 1974
1974/7 - Grecsko, Andrej Antonovics: Csehszlovákia nemzeteinek harca a fasizmus ellen
. A dandár harcban és bomlasztó tevékenységgel nagy veszteségeket okozott az ellenségnek — megöltek és megsebesítettek 1116 embert, foglyul ejtettek 20 embert, megsemmisítettek 16 gépkocsit, 5 tankot, 8 aknavetőt, 8 gépfegyvert, 1 gránátvetőt. Zsákmányoltak 71 gépkocsit, 21 aknavetőt, 40 gépfegyvert, 4 ágyút, 64 puskát, 30 géppisztolyt.. "i Ezzel egy időben Szlovákia és Kárpát-Ukrajna területén újabb támaszpontok létesültek, s ezekre is áthelyeztek partizáncsoportokat. Ezenkívül a CSKP kívánságára szovjet partizánegységeket helyeztek át Szlovákiába. Ezek az egységek V. A. Kara- szev, M. I. Sukajev, V. A. Kvityinszkij, L. J. Berenstejn, N. A. Prokopjuk és mások parancsnoksága alatt álltak. A partizáncsapatok bomlasztó tevékenységet folytattak: vasútvonalakat és utakat rongáltak meg, üzemanyag- és hadianyagraktárakat röpítettek a levegőbe, hidakat, alagutakat, telefon- és villanyvezetékeket tettek tönkre, rajtaütöttek a front mögötti katonai egységeken és repülőtereken. Sok olyan városban és faluban, ahol partizánok tevékenykedtek, nemzeti bizottságok alakultak, s ezek élén nagyobbrészt kommunisták álltak. A csehszlovákiai dolgozók tudatára ébredtek annak, hogy a fegyveres harcot nemcsak a megszállók ellen, hanem a hazai reakciós erők ellen is folytatják. Berlinben nyugtalanságot váltott ki, hogy a partizánharc egyre jobban terjed, és a szovjet seregek közel vannak a csehszlovák határokhoz. Hitler hadvezetősége Szlovákiát egyrészt hadászati szempontból nagyon fontos területnek tartotta, amely védi a cseh- és morvaországi, a magyarországi, a dél-lengyelországi ipari központokat, másrészt a fasiszta Németország igen jelentős nyersanyagforrásának. Hadászati szempontból igen fontosak voltak a Szlovákián áthaladó vasútvonalak és utak. E terület szerepének fontossága különösen megnövekedett akkor, amikor a Vörös Hadsereg támadásba lendült Romániában. A szovjet seregek előretörése és Magyarországba való benyomulásuk azzal a következménnyel járhatott, hogy körülzárják a fasiszta német seregek délen csoportosított összes erőit. Ebben a helyzetben Hitler hadvezetőségének tervei egyetlen célt követtek, s ez a cél egész Szlovákia mielőbbi megszállása volt. Augusztus elején a német hadvezetőség közölte Tiso kormányával, hogy saját katonaságával szándékszik megszállni a Keleti-Beszkidekben levő hadállásokat. Nyugtalanság vett erőt a londoni emigráns kormányon is. A Vörös Hadsereg és a szlovákiai partizánok együttes csapásai Hitler seregeinek gyors vereségét, a hazai fasiszta rendszer megdöntését eredményezhették, továbbá azt is, hogy Szlovákiában népi demokratikus rendszer létesül. Ezért a londoni kormány minden módon igyekezett alárendelni magának a partizánmozgalmat, és előtérbe juttatni azokat a katonai szervezeteket, amelyeket maga létesített. Már régen az volt a szándéka, hogy Cseh- és Morvaország, valamint Szlovákia területén olyan München előtti típusú hadsereget teremt, amely alá van neki rendelve. Szlovákiában a 3. hadseregnek kellett volna létesülnie. Ennek alapjául a Tiso-hadsereg szolgált volna, mivel ez szellemében közelebb állt a londoni emigrációhoz, mint a Szovjetunió területén alakult egységek. Az emigráns kormány arra akarta felhasználni a szlovák hadsereget, hogy gyorsan megszállja az ország kulcspozícióit, és uralomra juttassa a burzsoá hatalmi szerveket, mialatt a Vörös Hadsereg még harcol Hitler seregei ellen. A Közép-Szlovákiában állomásozó szlovák seregek parancsnoksága parancsot kapott, hogy odázza el a közelgő nemzeti felkelést, és az lett volna a faladata, hogy közvetlenül a Vörös Hadsereg benyomulása előtt a hadsereg és a rendőrség erőivel államfordulatot hajtson végre, és olyan kormányformát juttasson uralomra, amely megfelel a csehszlovák burzsoáziának és a nyugati imperialistáknak. 1944. március 22-én S. Ingr nemzetvédelmi miniszter előterjesztett a kormánynak megtárgyalásra egy javaslatot, amelyben a hadsereg egyik feladataként a következőket jelölte meg: „felszámolni a kaotikus állapotot (azaz a forradalmi mozgalmat —■ A. G.], amely az adott helyzet hatására fennáll, és még fokozódni fog a háború végső szakaszában.”5 Az emigráns kormány nagy reményeket fűzött az ún. kelet-szlovákiai hadtesthez, 4 Lásd: Za oszvobozsgyenyije Csehoszlovakii, Moszkva, 1965, 26—27. 1. 5 Hadtörténeti Intézet levéltára, Západ, MNO — SVBM/7 404. sz. (titk.J 1944.
