Irodalmi Szemle, 1974

1974/7 - Grecsko, Andrej Antonovics: Csehszlovákia nemzeteinek harca a fasizmus ellen

amelynek parancsnoka A. Malár tábornok volt. Ezt a hadtestet még 1944 tavaszán Hitler hadvezetőségének parancsára átvezényelték Közép-Szlovákiából a Keleti-Besz- kidek térségébe, Eperjes (Prešov) közelébe.

Hitler hadvezetősége félt a kelet-szlovákiai hadtestet bevetni a Vörös Hadsereg ellen, ezért a szlovák nemzetvédelmi minisztérium útján azzal a feladattal bízta meg, hogy építsen ki védelmi vonalat a Kárpátokban az orló—palocsai (Orlová— PlaveC) vasútvonaltól a szlovák—magyar határig. A fő védelmi vonal a Kárpátok fő gerincén vezetett, a második a Raszlavic—Girált—Sztropkó—Szinna (Slovenské Raslavice—Giraltovce—Stropkov—Snina) vonalon át. A fasiszta seregek májusban fogtak hozzá az erősítési munkálatokhoz, és hamarosan elkészültek az előnyös és jól erődített hadállások a Duklai-hágó térségében és attól délre.

Ebben az időben a Szlovák Nemzeti Tanács és a CSKP KB előkészítette a népet a fasiszta rendszer elleni fegyveres felkelésre. Erős ösztönzést adtak ehhez a szovjet seregek győzelmei. A szovjet hadsereg a Kárpátok előhegységeinek elérése után közvetlenül a csehszlovák határok közelébe került.

A partizánok hadműveletei egyre nagyobb méreteket öltöttek. Valóságos partizánháború bontakozott ki. Ebben vált egységessé a nemzeti ellenállás két döntő fontosságú tényezője: a nemzeti bizottságok és a partizánerők.

Augusztus 6-án Moszkvába érkezett a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége, amelynek K. Šmidke, az SZLKP KB titkára, és M. Ferenčík, a Szlovák Nemzeti Tanács mellett működő katonai központ képviselője volt a tagja. A küldöttség feladata az volt, hogy felvegye a kapcsolatot a Vörös Hadsereg parancsnokságával, és egyúttal tájékoztassa a CSKP vezetőségét, valamint a szovjet hadvezetőséget a szlovákiai helyzetről. Augusztus 7-én és 8-án a küldöttség megbeszélést folytatott N. V. Szlavin tábornokkal, a főhadiszállás képviselőjével. Erről a megbeszélésről N. V. Szlavin tábornok augusztus 9-én beszámolt A. I. Antonov hadseregtábornoknak, ő pedig augusztus 10-én tájékoztatta a megbeszélésről J. V. Sztálint.

K. Šmidke néhány ízben találkozott a CSKP moszkvai vezetőségének vezető személyiségeivel. Koordinálták a felkelés terveit. E tervek lényege ez volt: Ha a németek megkísérlik Szlovákia megszállását, álljon ki az egész nép (tehát a szlovák hadsereg is) hazája védelmére, szabadítsák fel és tartsák hatalmukban, hacsak lehet, Szlovákia területének zömét, szervezzék meg ott az ideiglenes népi hatalmat, s azon a területen, amelyet még megszállva tartanak a betolakodók, folytassanak partizánharcot, míg a Vörös Hadsereg fel nem szabadítja egész Szlovákiát. Az esetben, ha a szovjet hadsereg gyorsan benyomul Szlovákiába, azonnal megkezdődik a nemzeti felkelés, megdöntik a pozsonyi (bratíslavai) kormányt, és az országban forradalmi hatalmat juttatnak uralomra. A szovjet csapatok segítségével kiűzik a német és a magyar megszállókat, azután gondoskodnak róla, hogy a szlovákiai haderő részt vegyen Csehszlovákia többi területének felszabadításában.

így a Szlovák Nemzeti Felkelés sikerét ahhoz a segítséghez kötötték, amelyet a szovjet hadvezetőség nyújt a szlovák hazafiaknak. A tárgyalások során megállapították, hogy erre a segítségre szükség lesz mind a felkelés előkészítése idején, mind a felkelés alatt.

Mialatt Moszkvában folytak a tárgyalások, bent az országban gyorsan sokasodtak a szlovák nép forradalmi akciói, és elébevágtak a politikai vezetők és hadvezérek terveinek.

Kelet-Szlovákia középső és északi területeit gyorsan felszabadították a partizánok. 1944. augusztus 10-én Catloš, a Tiso-kormány nemzetvédelmi minisztere parancsot adott az Alacsony-Tátra és a Nagy-Fátra hegyvidékének a partizánoktól való megtisztítására. Csakhogy ez a kísérlet kudarcba fulladt. A szlovák hadseregben működő illegális szervezetek előre figyelmeztették a partizánegységeket a bábkormány készülő hadműveletére. A kommunisták helyzetmagyarázó kampányt hajtottak végre a katonák körében. így aztán a katonai egységek zöme függetlenítette magát a szlovák bábkormány ellenőrzésétől. A hegyekbe büntetőexpedícióként küldött katonák barátkoztak a partizánokkal.

Augusztus második felében tömegesen álltak át a katonák a partizánokhoz. A katonák fegyvert és lőszert adtak át a partizánoknak. A nemzetvédelmi miniszter pedig hivatalosan azt a jelentést kapta, hogy partizánokat sehol sem sikerült felfedezni.