Irodalmi Szemle, 1974
1974/6 - FIGYELŐ - Szuchy M. Emil: Sarkadi Imre: Az elveszett paradicsom
szélgetéssel. Konrádot a téma erkölcsi mondanivalója érdekli. Munkáját a lényegre törés, a fölösleges színpadi külsőségek elhagyása, a belső történések feltárása jellemzi. Németh Ica színészkarakteréhez illő szerepet kapott Edit alakjában. Nem a figura kritikáját adja, hanem éli szerepét, ezzel válik a néző számára is hihetővé Edit hitványsága, kisszerűsége. Ropog József önmaga megújulásának lehetőségeit keresi Danka Károly szerepében. Okosan és könnyedén formálja meg Edit férjét. Eszköztelen színészi alakításában főként az életcélját jól ismerő tanárember biztonságát, s az ebből származó erkölcsi fölényt jellemző gesztusokat, mozzanatokat emeli ki. Bugár Béla pályája csúcsán van. Nemegyszer tűnt ki nagyszerű színészi alakításokkal, szerepeiben sohasem ismételte önmagát. Alakításait egyéniségével tette árnyaltabbá. Mostani szerepében Dezsőt, a legidősebb Burján fiút alakítja. Feleségét, Paulát, Lőrincz Margit jeleníti meg előnyös visszafogottsággal, csaknem hibátlanul. Előadásmódja, mivel színpadi alakját epikus tartású drámai hősnőnek értelmezi, fegyelmezett és modern. Nagyszerű típust formál Fazekas Imre az ügyeskedő, törtető kisiparos, Forgács alakjában. Kucman Eta (Márti) és Pőthe István (Karikó) érzékenyen formálja szerepét. Bár Pőthe hangvétele kissé túlfű- töttnek tűnik. Bittó Eszter (Rózsi) és Ho- locsi István (Zoltán) szereplése reményekre jogosít. Varsányi Mária (Bea) epizódfigurája — sajnos — túlzottan kari- kírozott, s így a rendezői koncepciót is megtöri. Platzner Tibor színpadterve és jelmezei megfelelő miliő a játékhoz. Az énekkar szerepeltetése helyénvaló, csupán a záró jelenetben zavaró hatású, s ezért fölösleges. E helyen talán inkább hang- és fény- effektusokkal kéne elérni a kívánt hatást. Danka Károly fölkiáltását: Megöltétek az apátokat!, olyannyira erős emóció kíséri, hogy kár a meghatódottság érzelmi erejét lefokozni melodramatikus betétekkel, amelyeket a darab nem igényel! Gerencsér Miklós drámájában valódi problémákat vet fel, publicista módon, oknyomozó riporterként. Törekvése mozgósító jellegű, a formalizmus, karrierizmus ellen toboroz, hogy vele együtt szóljunk az igazság, a becsület érdekében. Szuchy M. Emil Sarkadi Imre: Az elveszett paradicsom Ismertetjük elsőként a színmű rövid tartalmát: Az első felvonás kezdetén megérkezik Zoltán. Műtétet hajtott végre egy asszonyan — valamikor szeretőjén — noha tudta, hogy már késő. A nő meghal. Zoltán tettéért tizenkét év börtön- büntetést is kaphat, s örökre eltilthatják az orvosi gyakorlattól. A szülői házban aztán találkozik Mirával, a Kolozsvárról látogatóba jött távoli rokonnal, akibe beleszeret. A második felvonás az apa hetvenötö- dik születésnapjának megünneplésével veszi kezdetét. Az ellentétek fokozódnak. Az öreg Sebők a fiáért, Mira a szerelméért harcol. Zoltán a megoldást keresi, a kiutat szerencsétlen helyzetéből, kevés reménnyel. Elválni készülő nővérének „nagylelkűen” odaajándékozza lakását. Évának, sógornőjének hatalmas pénzösz- szeget kínál fel egyetlen éjszakáért. Csupa küzdelem, gyötrődés, kétségbeesett mozdulat. Egyedül Mira jelenléte enyhíti Zoltán gyötrődéseit. — Énnekem harminchárom év alatt sikerült eltékozolnom mindazt, amim volt — mondja Zoltán rezignáltan — nagyon jó lenne újra kezdeni az egészet! Minden adottságom megvolt hozzá, hogy nagyot alkossak, csak az az egy hiányzott, hogy higgyek ilyesmiben... A tudomány már nem az, ami egy fél évszázaddal ezelőtt is volt, nem egy zseniális felismerés löki előre az új utakra, hanem a céltudatos, fáradhatatlan gyűjtőmunka ...” Az öreg Sebők így válaszol: — A halál is csak az élőknek érdekes, a halottnak már nem. ... Nincs olyan, hogy élőiről ne lehetne kezdeni, akár ebben a szál ruhában is ... Nem fárad az ember abba bele soha, ha él... A két szembesülő jellem: a tárgyilagos öreg és a szertelen ifjú világának végső tanulsága, hogy a halál ellen, a rossz ellen csak tiszta tettekkel, az alkotás örömével védekezhetünk. Mira és Zoltán találkozása egyre nehezebbé teszi a búcsúzást, drámaibbá a katarzist. „Ezért a lányért éltem volna!” — kiált fel Zoltán. S ez a megdöbbenés villantja fel tudatában, mit is tékozolt el. Ekkor tudatosítja a továbblépés, az újrakezdés szükségességét.
