Irodalmi Szemle, 1974

1974/6 - JEGYZET - Tóth István: Van-e Janus Pannoniusnak hiteles arcképe

Jánosnak ugyanis két unokaöccse volt: Janus Pannonius és bátyjának fia, ifjú Vitéz János — mindkettő kiváló humanista, tudós fiatal és mindkettő püspök. Ez -i körülmény megtévesztette a kiváló tudóst, Fraknói Vilmost is, aki a bécsi miniatúra ábrázolt ifjában eleinte ifjú Vitéz Jánost, később pedig Janus Pannoniust vélte felismerni.

Való igaz, hogy ehhez a miniatúra-portréhoz meglepően hasonlít a paduai Eremita- niban levő, szt. Kristóf mártíriumát ábrázoló freskó egyik, éppen a főalak lábát fogó férfija. A kerek fej, a magas nyak, a hosszú hajviselet egyezései olyannyira feltűnőek, hogy a Janus-irodalom méltán azonosíthatta a nagy költő egyéniségével. Elősegítette mindezt Vásári, aki Mantegna élete c. biográfiájában e festményre kitérve azt állítja, hogy az egy magyar püspököt ábrázol, „egy teljesen hóbortos embert, aki egész nap Róma utcáin kószált, éjszaka pedig az istállóban aludt, mint a barmok.“

Az azonosítás tehát irodalmi téren is megtörtént. Mi most mégis e kép ellen szólunk — több okból is. Először is azért, mert Janus Pannonius 1455-ben még paduai diák, tehát nem püspök, másodszor: semmiféle adatunk nincs arra, hogy Janus Pannonius ebben az időben Rómában járt volna. De más hiba is van: a legújabb megállapítások szerint Mantegna ezt a festményét 1452-ben festette, míg az elsőt — amely Galeottoval együtt ábrázolja Janust —, három évvel később: 1455-ben. Janus nyilván megemlékezett volna versében arról, hogy már másodszor kerül vászonra. De nem tette. Baj az is, hogy Vásárit kortársai megbízhatatlannak tartották, Kallab szerint: „A hagyomány adataival nem egyszer önkényesen jár el, az igaz magot gyakran fiktív, anekdotaszerű leírásokba burkolja.“ Előbb idézett munkáját száz évvel később írta — sokszor más feltevéseire [pl. Scardeone) alapítva. A legnagyobb hiba mégis az, hogy mindkét portrén Janus Pannonius fekete hajjal szerepel, holott 1454-ben egyik versében saját maga ekként nyilatkozik külsejéről: „Már elég, leteszem lantom, leteszem koszorúm, és aranysárga (szőke) fejjel megtagadom örökömet.“ A felhozott ellenérvek eléggé gyengítik azt a feltevést, hogy a szt. Kristóf lábát fogó alak Mantegna festményén Janus Pannonius. A miniatúrával való hasonlóság arra engedne következtetni, hogy talán ifjú Vitéz Jánossal azonosítható. Ennek viszont ellent mond az a körülmény, hogy ő Janusnál fiatalabb volt, s így 1452-ben nem járhatott még a paduai egyetemre.

Nemrég Milánóban megjelent M. Bellonci és Niny Garavaglia tollából egy modern Mantegna-életrajz, amely meglepetésként egy új Janus Pannonius-portrét közöl (42. sz.). Ez a Mantegna által sajátkezűleg aláírt 24xl9-es méretű temperavászon egy balra néző férfifejet ábrázol. Elgondolkodó, töprengő, tudós ember képe — korabeli püspöki ornátusban. A kép festésének hozzávetőleges ideje: 1470. Ez az idő nagyon közel áll ahhoz az időponthoz, amikor Janus Pannonius 1465-ben Mátyás király hódoló küldöttségét vezette II. Pál pápa elé. Nem „utcán kószáló, istállóban háló“ püspök volt ő, hanem pazar pompa kedvelő, vérbeli reneszánsz beütésű főpap, akiről csodákat meséltek kortársai.

E képnek különös története is van. Valamiféle úton Magyarországra került. Lehet, hogy annak idején még Janus hozta magával a kedves ajándékot. Sorsáról csak 1906- tól kezdve tudunk valami keveset. Az olasz és amerikai források szerint a kép rövid ideig Balatonbogláron volt, később Kelemen Lajos budapesti lakos családjához került. 1929-től kezdve Amerikában van, jelenleg a Washingtoni Nemzeti Képtár Kress-gyűj- teményében. E képnek Janus Pannoniusszal való azonosítását egy kiváló amerikai műtörténésznek, Frankfurter M. Alfrédnek köszönhetjük. A Mantegnia-kiállításról írt bevezető cikkében (Introduction to the exhibition) e festményt 1939-ben már Janus- portrénak vallották. Ha hihetünk Janus Pannonius egyik vershelyen említett szőkeségében, lehetséges, hogy a temperavászon szőke emberfeje a hiteles Janus-arcot tárja elénk.

Tóth István lPécs j