Irodalmi Szemle, 1974
1974/6 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Darkó István levelesládájából
Itt tanultam meg suhanc-koromba’, hogy „Nem minden rossz jő ártalomra!” mint a dalomba’ álomba íogva mondám: Égre nézz (de) s tudj földön-járni jöjjön baj, visszhang-némulás, bármi. S egyszer megéri mind a Nép, hogy Világrend lesz ez a szép kassai álmunk: az Eszmét hidd: a tett, a dolgos munka: épp a boldog, szálló Rend: a kép: a cél s az érte vígan küzdő hagyományon épült jövendő: ma mi, holnap majd unokáink, s mindig a Nép: az Eszme szép, ez a munkánk, s táviratomba ez a beszéd. Buda, 1973. november a szerelem, az élet árja: (a) Szocializmus ár-apálya: derűs küzdés, örökre szép: az Eszme szép! S mint a vallásháborúk ma már: nevetség, ósdi elv s szamár, így jár minden túlzó, sovén, s minden agresszor s elnyomás: s marad, ami örök: a Más, Turczel Lajos Darkó István levelesládájából Arról a lelkes közösségi munkáról, melyet a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalmi életben Darkó István (1902—1972) fejtett ki, az Irodalmi Szemle hasábjain már többször is szó esett. ízelítőül itt most csak annyit említünk meg, hogy Darkó tagja volt a Simándy Pál által szervezett losonci Madách-Körnek, részt vett a sarlós mozgalomban nagy szerepet játszó A Mi Lapunk megalapításában és szerkesztésében, szerkesztője volt a losonci Figyelőnek, főszerkesztője a Magyar írás című irodalmi folyóiratnak, irodalmi szerkesztője a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezetnek, kezdeményezője és főtitkára a Csehszlovákiai Magyar írók Gazdasági Egyesületének. Ezzel a sokoldalú közéleti tevékenységgel természetesen nagy arányú levelezés járt együtt. Sajnos, a Darkóhoz írt régebbi — 1945 előtti — levelek nagy része a háború viszontagságai között elkallódott, de azért megmaradt néhány olyan levél is, amelynek jelentős irodalomtörténeti értéke és érdekessége van. Az alábbiakban négy olyan 1945 előtti levelet közlünk, melyet az író özvegye bocsátott rendelkezésünkre. Az első levél — mely a csehszlovákiai és romániai magyar kisebbségi irodalmak kapcsolatáról értékes adatokat tartalmaz — a jeles erdélyi írótól és irodalomszervezőtől, Kuncz Aladártól származik, aki az erdélyi Helikon szerkesztőjeként került kapcsolatba Darkóval. Az a tervezett folyóirat, mely iránt Kuncz melegen érdeklődik, a Magyar írás. A levélben szerepel még Reinel János neve, aki éppen akkortájban — 1930 első felében — indította útnak a Magyar Minerva című folyóiratát. A Magyar írás két évvel később, 1932-ben indult el. A második, kézzel rótt levelet a romániai magyar szellemi életnek egy másik kitűnősége, Kós Károly írta, aki annak idején az Erdélyi Helikonban szintén szerkesztőként dolgozott. Azt az üdvözletei, melyről Kós levelében szó esik, az Erdélyi Helikon szerkesztősége küldte az akkor induló Magyar írásnak. A levélben szereplő Bánffy Miklós és Kemény János arisztokrata származású erdélyi írók, akik azonban a felszabadulás utáni irodalmi életben is tevékeny szerepet töltöttek be: Bánffy — aki néhány írásában a Kisbán Miklós nevet is használta — 1946-ban a jugoszláv partizánharcokról írt kitűnő regényt; Kemény János pedig — aki a két világháború közti irodalmi életben az Erdélyi Helikon néven ismert írótömörülés és az azonos című folyóirat megszervezésével tűnt ki — a szocialista íróközösség megbecsült tagjává vált, és néhány művét románul is megjelentették. A harmadik levelet, illetve levelezőlapot a Léva-környéki, újbarsi parasztíró: Veres Vilmos a Csehszlovákiai Magyar írók Gazdasági Egyesületének alakuló gyűlése előtt írta Darkónak. A szóbanforgó egyesületet Darkó a Magyarországi írók Gazdasági Egyesüle
