Irodalmi Szemle, 1974

1974/6 - Petrőci Bálint: Hullám hullámot tör

hogy ukrán beszédemet nehezen érti, azóta minél több szlovák szót iparkodtam használni, s ha így sem ment, a bennem ragadt magyar kifejezésekkel tűzdeltem tele beszédemet. Feri jobban tud szlovákul, de amikor akadozni kezdett, magyarul szólt hozzám. A megértésen a hangsúly, s nem azon, hogy milyen nyelvet beszélünk. Feri is ehhez tartotta magát, amikor tavaly október végén, mielőtt letartóztatták, a kassai munkások nevében magyarul üdvözölte a szovjet sportolókat! Vagy ötezer ember várt a vasútállomás előtt a „bolsevikokra“. Még látni is szép ilyen tömeget. Mi csak százan ordítottuk: Hurrá a csendőrökre! Ott ötezren éltették a Szovjetuniót. Ez még nagyobb pofon volt a hatóságnak. Ezután következtek a sportversenyek. A vendégek futottak a leggyorsabban, ugrottak legmagasabbat. Október 28-án. a vasárnapi katonai parádén is jelen voltak. A szociáldemokrata alpolgármester buzgólkodott, ő hívta meg a sportolókat a tribünné. A vendégek részt vettek a maratoni futásban is. S késő délután a kassai munkássportolók meghívására megtekintik a prolinegyedet. Hadd lássák a szovjet vendégek, hogy élnek nálunk a proletárok! A tíz szovjet sportolót vagy tizenöt kommunista vezető kíséri, köztük Való képviselő, Dénes Feri. A tolmács pergőtűzben áll. Ezt fordítsd le nekik. Azt mondd meg nekik. Magyarul, szlovákul tolmácsolja a vendégek válaszát. A nyomukban rendőrspiclik ólálkodnak. Két-három lakásba bemennek. Bizonyára úgy érezhették ott magukat, mintha a mi emberrel megtömött házikóinkba toppantak volna be, ahol a padló a fekhelyünk. Bűzt áraszt a nyomor. ha nem is érzed a szagát. Kedvet szeg. örömöt pusztít... Már esteledett. Itt az utcák is sötétek, a szegénytől a fényt is irigylik. A kis csoporthoz egyre többen csatlakoznak, hogy visszakísérjék őket a városba. Hogy leküzdjék lehangoltságukat, megtörjék a rájuk nehezedett csendet, valamelyikük egy dalt kezd dúdolni. Egy nálunk is ismert szovjet dalt. A többiek azonnal rákapcsolnak. Ez ezer szitoknál, fogadkozásnál is többet mond. Amikor a végére érnek, csoportonként dalolgatják a saját dalaikat

— oroszul, magyarul, szlovákul. Már hatva nan is lehetnek! Amikor ennyi ember dúdolja egyszerre a forradalmi dalokat, úgy hat, mintha megmozdult volna az utca, mintha fénysugár ragyogná he a sötétet. Néhány rendőrspicli egymással versengve fut be a városba, hogy elsőként riadóztassa a készültséget. Futtatja őket Feriék dala is. A fenyegető dal. „Fegyver kezünkben kegyelmet nem ád, föl, elvtárs, készülj lerázni igád!...“ Már közel jutottak a katonai pékséghez, amikor két teherautón megérkeznek a rendőrök. Gumibottal rontanak a „rendzavarókra és tüntetőkre“. A kommunisták: Dénes Feri, Drocár Pali, Drocámé, Ménesi István, Firnstál Jósika, Lupták Štefan, Pajor József, meg a többiek 'a testükkel védik a vendégeket. A hekusok közrefogják a rendzavarókat, a szovjet sportolókat is. Gyerünk! Gyerünk a fogdába! Való képviselő mutogatja a parlamenti igazolványát. Immunitása van. Azonnali kihallgatását követeli. — Csak ne izguljon! — förmednek rá. — Hogy mi van ráírva az igazolványra, azt a sötétben nem tudjuk elolvasni. Amit követel, azt kérés nélkül is megkapja! Nyugodt lehet, hogy kihallgatják... A szovjet vendégeket négy napig őrizték a cellákban, aztán örök időkre kitiltották őket az országból. Az elvtársakat két évre ítélték el, köztük Dénest is, de őt tovább is itt fogták ...

Feri két kis csomaggal tér vissza. Az egyiket a kezembe nyomja.

— Ezt neked küldik. Ellenőrizték mind a kettőt, ne fél], nincs benne reszelő!

— Attól félnek, hogy a torkunkon akad? — kérdezem. A csomagot az asztalra teszem. Feri az ajtóra néz. A kémlelőlyukon leskelődhet a fegyőr. Ezért háttal ül az ajtónak, hogy a kíváncsiskodó ne láthasson semmit.- — Bontsd fel a csomagot — mondja. A papírgalacsln már a markában van. Szétteregeti. — Most pedig nézzük meg, hogy mit adott a csók! — s ájtatos mozdulatokkal simítgatja-egyengeti a gyűrött papirost. Én lassan bontom a csomagot. Csak az ujjaimmal tapintgatom tartalmát — kenyér, kolbász, sajt, szalonna, hagyma, csokoládé ... —, a tekintetem Dénes ujjaira, a papirosra mered. Megigazítja a szemüvegét. — Hát olvassuk csak, Mihály! — szólal meg anyanyelvén, mert magyarul szól az üzenet. — „A kommunista képviselők Čertižné és Habura miatt sürgetik a parlament összehívását. Követelik az adó elengedését, a végrehajtások beszüntetését, a letartóztatottak azonnali szabadonbocsátását és megsegítését. A demonstrációk folytatódnak. A párt kiadta választási felhívását: így kezdődik: A kommunizmus az egyedüli mentség ... Csak ml, a kommunisták tudunk ellenállni a 'kapitalistáknak, a szegények pártját fogni ...“