Irodalmi Szemle, 1974

1974/6 - Lukáč, E. B.: Harc a lehetetlennel

költő barátomnak: úgy fordítottam le egy költeményét szlovákra, hogy a fordítás szebb, mint az eredeti költemény. Nevettünk egyet ezen a paradoxonon, de azt hiszem, van Ilyen eset is. Nem akarok misztikát és irracionális elemet belekeverni ezekbe a folyamatokba, bár egy kitűnő fordító azt állította, hogy a fordítás „két nyelv misztikus eljegyzése” (Jindfich Hoŕejší). Minden „couleurt” és „valeurt” tökéletesen megőrizni, visszaadani, hiszen ez persze hogy lehetetlen, hiszen akkor a hangzókat, főleg a magánhangzókat is azonosítani kellene.

Ez lehetetlen dolog. Gaucheron költőbarátunk, Petőfi Apostolának francia fordítója (én is megküzdöttem vele, s két-három héten belül megjelenik szlovákul Petőfi-tanul- mányommal) kitűnően megállapította, hogy ez „traduction mécanique” — mechanikus fordítás lenne, s ez eleve rossz.

Megint egy régi mondás: „A betű öl, a lélek elevenít.”

Harc a lehetetlennel. (Credo quia absurdum.)

S most röviden a mi Petőfi, Madách, Csokonai fordításainkhoz. Azért mondom, hogy röviden, mert lehetetlen egy egész enumeráció. Utalok egypár könyvre, amelyek ezzel a témakörrel szakszerűen foglalkoznak. Az egyik címe: Tanulmányok a csehszlovák- magyar Irodalmi kapcsolatok köréből (Akadémiai Kiadó, Budapest 1965). A második Csanda Sándor Magyar—szlovák kulturális kapcsolatok-ja, (Bratislava 1959). A harmadik Sziklay László A szlovák irodalom története (MTA 1962, Bpest) Negyedikként: Szalatnai Rezső széleskörű munkássága és munkái. Az ötödik egy fiatal szlovák hungarista két könyve: Dr. Chmel Rudolf: Literatúry v kontaktoch (SAV 1972) és Literárne vzťahy slovenská—maďarské (Osveta 1963 Bratislava). Egy kollektív könyv: A szlovák és a magyar tudományos akadémia szlovákistáinak és hungáristáinak közös konferenciáján elhangzottak gyűjteménye: Tradície a literárne vzťahy (Bratislava 1972), és éppen most megjelenő saját munkám: A nagy üzenetváltás (A Madách és a Szépirodalmi Kiadó közös kiadása, Bratislava—Budapest 1973).

Ezekben a tanulmánykötetekben fellelhetik a tisztelt kongresszusi kortársak új felfedezésre és méltatásra váró régi és új fordítóink Petőfi, Madách, sőt Csokonai tolmácsolásait és munkásságát. Nem sorolhatom fel a nevek tömkelegét. Az Itteni szlova- kista irodalomtörténészek tudják, számontartják őket, s én erről a helyről is kérem őket, hogy szélesebben és hathatósabban Informálják a magyar olvasótábort erről a munkáról, amely részben a fentemlített hobbyból, részben közép-európai baráti feladatainkból ered.

Végül egypár tény: Petőfi jubileumát egész Szlovenszkón jelentősen és széles körökben megünnepelték. A bratislavai ünnepélyen jelen volt a Magyar írószövetség titkára, Simon István költő is. E hónap végén jelenik meg két kiadónknál egy-egy Petőfi-kötet: Smrek Petőfi líráját, én pedig az Apostolt közlöm. Madách drámája, Az ember tragédiája a Szlovák Nemzeti Színház alapprogramjához tartozik, s három szlovák fordításából kettő hozzáférhető. Ami Csokonait illeti, igenis volt az egykorú poéta nemzedékre kihatása (lásd az említett Chmel dr. utolsó könyvét), s én magam Is lefordítottam három költeményét, közöttük a híres „A reményhez”-! Ezek meg fognak jelenni A Duna vallomása című nagy magyar költői antológiámban szlovák nyelven.

Kedves kollégáim; úgy látszik, legjobb a szintézis: összekapcsolni a hobbyt a funkcionalizmussal.

S megküzdeni a lehetetlennel.