Irodalmi Szemle, 1974

1974/6 - Solovič, Ján: Meridián (Befejező rész)

Tamás: Alaposan kisírtad a szemedet.

Éva: Képzelődsz.

Tamás: Dehogyis, én még szemüveg nélkül is jól látok.

Éva: Tamás, kérlek ...

Tamás: Ülj le.

Éva: Nem kell. _ v

Tamás: (ő azért leül). Tudom. Nagyok a gyerekek, nagyok a gondok.

Éva: Jó, hogy legalább elismered.

Tamás: Azt hiszed, engem nem aggaszt?

Éva: Mitévők legynük?

Tamás: Miki megírja a fellebbezést.

Éva: Ő igen. Ö megírja, de mi tesz Iljával?

Tamás: Nem kevés itt a levegő?

Éva: Itt?

Tamás: (kigombolja az ingét). Igen.

Éva: Sarkig tárva az ablakok.

Tamás: Azt kérded, mi lesz Iljával?

Éva: Tamás, kedvesem... Beszélnem kell veted, nagyon komolyan, mindenről, ami a szívemet nyomja.

Tamás: Magadat látod benne. Tudom én ... Minden anya így van az első fiával.

Éva: Ugyanis, hogy tudd a teljes igazságot...

Tamás: Tehát az, amit. ..

Éva: Amit az este Miki mondott neked, az nem tréfa.

Tamás: (szünet után). Nyisd már ki jobban azokat az ablakokat!

Éva: Ö ugyanis . . . Iljának valóban ...

Tamás: Meg kell nősülnie.

Éva: Nemcsak azt.

Tamás: Már . ..

Éva: Apa is.

Tamás: (szünet után). Ez annyit jelent...

Éva: Hogy te meg én ...

Tamás: Értem.

Éva: Ez még nem minden.

Tamás: Mi van még?

Éva: Ö ugyanis . ..

Tamás: Mit tett?

Éva: Meghívta őket... Éppen elébük ment.

Tamás: Kiket hívott meg?

Éva: Istenem. Kiket? Hát a menyasszonyát meg az unokánkat. Ezzel a reggeli vonattal érkeznek, ide, hozzánk.

Tamás: (szünet után). Na és? Lesznek vendégeink.

Éva: Tamás, kérlek!

Tamás: Miért reszketsz?

Éva: Félek, rettenetesen félek a találkozástól.

Tamás: Miért? Nem harapom le az orrukat.

Éva: Ami megesett, az megesett. Segítenünk kell rajtuk. Iljának sürgősen kell Pozsonyban az az állás. Most már nemcsak a fiad, hanem az unokád miatt is.

Tamás: Nem én gabalyítottam össze az életét.

Éva: Tudom én, hogy nem te és nem is én, de ha már a dolgok így alakultak.

Tamás: Felnőtt ember, gondoskodjék róluk.

Éva: Hiszen ő akar is, lelkiismeretesen, a családjáról is, magáról is. Mások szégyenbe hoznak egy lányt, és kibúvókat keresnek, ő nem olyan.

Tamás: Most megtudja, mi az étet.

Éva: De a kezdet kezdetén az első lépést az igazi életbe csak a te segítségeddel tudja megtenni.

Hang: (csengetés kintről).

Éva: Istenem. Ök azok! Már itt is vannak. (Megy ajtót nyitni). Tamás, ne feledd, hogy az apja vagy ... Nemcsak Iljának, már mind a háromnak.