Irodalmi Szemle, 1974

1974/6 - Solovič, Ján: Meridián (Befejező rész)

Negyedik felvonás

Vasárnap reggel.

A szín változatlan, a heverőn Ilja alszik. A leeresztett redőnyön át éles fény szűrődik a szobába.

1. jelenet

Ilja és Éva

Éva: (kijön a halóból, elmegy az alvó fia mellett, és fölhúzza a redőnyt. A szobát fény árasztja el).

Ilja: (fölébred, és az édesanyját figyeli az ablaknál) Jó reggelt.

Éva: Kinek hogy. Egész éjszaka le se hunytam a szemem.

Hja: (a háló ajtaja felé néz).

Beszéltél vele?

Éva: Kivel?

Ilja: Apa?

Éva: Nem jött haza.

Ilja: Hol lehet?

Éva: Fogalmam sincs.

Ilja: Hívtad a Depót?

Éva: Nem veszik föl a kagylót.

Hja: Az állomásfőnök?

Éva: Ő se.

Hja: (gyorsan öltözködni kezd). Mondtátok-e neki, hogy kit hívtam meg?

Éva: Mikor?

Hja: Egyszeriben nincs mersze szembenézni az első unokájával? Inkább eltűnik. Meg- truccol bennünket.

Éva: Leginkább az lesz, hogy éjszakás volt.

Ilja: Hát Miki?

Éva: Pár perce ment el.

Ilja: Hová ilyen korán? Vasárnap reggel? Ű sem akar együtt látni bennünket?

Éva: Istenem, ő nem azért. Ellenkezőleg.

Ilja: Mit ellenkezőleg?

Éva: Arra kért, nehogy eláruljam. Hogy a kicsit ne kelljen karotokon hozni... Az állomásról... Ment kocsit kölcsönözni. Magda nővérének kisbabája van. Gondolta, hogy vasárnap nélkülözhetik a kocsit. Meg akar lepni.

Ilja: Hol?

Éva: Az állomáson. Ott fog várni.

Ilja: Miki? Gyerekkocsival?

Éva: Nehogy elrontsátok az örömét.

Ilja : Kész gyerek.

Éva: Csak azt ne mondd, hogy nem örülsz neki.

Ilja: Tudom is én! Nem tudok rajta eligazodni. Öt év óta csak a szünetekben látjuk egymást. (Elmenőben.)

Éva: Enni?

Hja: Majd.

Éva: Legalább egy kis teát. Az érkezésig még van egy fél órád.

Ilja: Később majd fölkeresem.

Éva: Apádat? Ilja, kérlek ...

Ilja : Tudom, tudom.

Éva: Igaz is, mi legyen az ebéd?

Hja: Mint máskor.

Éva: A vendégeknek?

Hja: Mint a tieidnek.

Éva: Istenem.

Ilja: Remélem, a csecsemőtápot nem felejtették otthon.