Irodalmi Szemle, 1974

1974/6 - Solovič, Ján: Meridián (Befejező rész)

Éva: Tudtam.

Ilja: Megmondtad neki?

Miki: Mindent.

Éva: Mindent?

Miki: Egyszerűen mindent. Hadd tudja a teljes igazságot.

Éva: Istenem. Miki!

Ilja: Mégis, hogyan?

Miki: Egyszerűen, hogy ha teérted nem hajlandó megtenni, tegye meg a kicsiért.

Éva: Te ezt így ...?

Miki: Gondoltam, hogy mint nagyapa, megpuhul...

Éva: Istenem.

Ilja: Hát ő?

Miki: Nem hiszi.

Ilja: Mit?

Miki: Hogy nagyapa lett. Nevet, hogy ez csak kelepce, amit azért találtál ki, hogy lép- recsalj bennünket. Könnyen akarsz élni.

Ilja: Nem hiszi?

Miki: Szeretné látni az unokáját.

Ilja: Azt mondta?

Miki: Már régen nem láttam így nevetni.

Éva: Istenem.

Miki: Az emberek mind utánunk fordultak az utcán.

Ilja: (föláll és határoz). Rendben van.

Éva: Ilja.

Ilja: Hamarosan elmúlik a nevethetnékje.

Miki: Ne haragudj, Ilja, de tudod, hogy én is kételkedni kezdtem?

Ilja: Rajtad nem csodálkozom, (veszi a kagylót, és tárcsázik.)

Éva: Mit akarsz tenni? Hová telefonálsz?

Ilja: Meggyőzni a hitetleneket.

Éva: Hogyan?

Ilja: (a telefonba) Interurbán? Itt kettőszáztfz harminchárom. Kérem Bratislavát. A háromszázharminc nyolcszáztizet.

Éva: Istenem, Ilja!

Ilja: [a kagylót visszahelyezi).

Miki: Megrendelted?

Éva: Mit akarsz tenni?

Hj a: Hallottad! Apa nem hisz.

Miki: De ez ... ez valóban szinte képtelenül hangzik.

Ilja: Kinek hogy.

Hang: (telefon)

Ilja: (felveszi). Igen. Kettőszázharminc harminchárom. Várok... Halló?... Itt Ilja beszél ... Csókolom. Katót... Katót kérem, igen ... Várok.

Éva: Ilja! Mit akarsz neki mondani?

Ilja: (a telefonba) Kató? Szervusz. Én vagyok. Hogy mi van? Minden rendben n.. Na... Meglepődtél, igaz-e? De van egy kérésem. Legyél szíves, reggel fogd a kicsit és gyertek ide hozzánk... Micsoda? Hogy hogyan? Hát az első vonattal... Kocsi?! Hogy még nincs kocsink? Ezt a darabot a karunkon is megteheti. Kint meleg van. Ne félj... Nem fázik meg. Az egész út nem több egy óránál... Hogyan? Egyszerűen, a nagyapja látni akarja ... Na ... Na látod ... Mennyire féltél, hogy mi lesz ebből. Akkor hát reggel várlak benneteket a vonatnál. Szia! ... (Leteszi a kagylót.) Éva: (suttogva) Istenem. (A szín elsötétül, s a csöndet az egész szünetet kitöltő vonatzakatolás töri meg.)