Irodalmi Szemle, 1974

1974/6 - Solovič, Ján: Meridián (Befejező rész)

Tamás: (veszi a sapkáját, és az ajtóhoz megy). Lehetséges, Pontosan olyan idős volt, mint tp most, és nagyon, de nagyon szeretett volna még élni. Ha valamit kérhe­tek tőled ... Ilja: Te éntőlem? Tamás: Próbálj méltó lenni a nevéhez. (Elmegy.) (Hosszú szünet. Éva kikíséri férjét a folyosóra, a két testvérnek pedig mintha az apa szavai után nem volna egy­más számára mondanivalója.) Éva: (miután visszajön). Istenem. Gondoltam-e én valaha is, hogy ennyi mérget kell nyelnem a saját gyerekeimtől? Miki: Miattam igazán nem kell idegeskedned. Ilj a: Persze, csak egy fekete báránya lehet minden családnak. Miki: Msgsértődtünk?! Ilja: Te még csak ezután tudod meg, mi az, hogy élet. Miki: Sose ijesztgess annyit azzal az élettel. Hj a: De hogy önző leszel, az szent. Miki: Én? Hj a: Hát ki más? Lendíthetnél az ügyemen. Miki: Hallottad apánkat. Ilja: Világos, de te még kenegeted is az ő angyali tisztességét a nagyzolásoddal, hogy nem kívánod, hogy nem akarod, hogy közbenjárjon az érdekedben. Miki: Nem akarom! Hj a: Örült vagy. Miki: Lehet. Ilja : De meddig? Miki: Véglegesen. Ilja: Jellem? Miki: Neked már nincs? Ilja: Micsoda? Miki: A jellemről szóltál, ha jól emlékszem ... Hj a: Örült vagy! Miki: Hogy érted ezt? Ilja: Ügy, ahogy mondom. Éva: Istenem. Elég volt! Ezt én nem hallgatom tovább. Miki: Én nem szidom. Ilja: Mi bajod történne? Megmondanád apának, hogy ne izéljen. Miki: Miért nem mondod meg neki te? Ilja : Sőt, már kértem is. Miki: Meggyőződésed, hogy ha én kérem meg a te érdekedben ... Ilja: Nem az én érdekemben. Azzal ne fáraszd magad. Kérd csak a magad érdekében. Miki: Hát ez miféle logika? Az én érdekemben előbb, a tiedben pedig azután, az csak egy ... Hj a: Na jól van, csak az én ügyemben szólj. Miki: (hosszabb szünet után a kezét nyújtja Iljának). Rendben van. Hj a: Mit beszélsz? Miki: Megyek utána. Éva: Hová? Miki: Még utolérem. Lent az utcán. Ilja: (Mikit az ajtóig kíséri). Ezt fölírtam magamnak. Miki: Remélem, azt az önzőt, azt visszaszívod. Éva: (amikor kettesben maradnak). Csak apátok hagyja-e magát meggyőzni? Félek, hogy nem. Hang: (telefon) Ilja: (veszi a kagylót). Igen... Nem... Éppen elment. Mikor? Holnap kilenckor? De­hisz holnap vasárnap ... Aha ... Értem. Jó, megmondom. Éva: Ki volt az? Ilja: Valami elvtársnő. Éva: Istenem! Ilja : Ne felejtsük apát figyelmeztetni, hogy reggel antifasiszta taggyűlése van.

Next

/
Thumbnails
Contents