Irodalmi Szemle, 1974
1974/6 - Solovič, Ján: Meridián (Befejező rész)
Ili a: Ez nem szalmacséplés, te nagyon jól tudod, mama, hogy nem az .. . Tamás: Hallgatlak. Hang: (telefon). Ilja: (ingerülten) Vegye íöl valaki, és ha megint valami gyűlésre hívják, mondjátok, hogy már elment. Tamás: Miért vagy ilyen ideges? Ilja: Én? Tamás: Emelt hangon beszélsz, és reszket a kezed. Ilja: (a kezére néz). Éva: (a telefonba). Igen... igen... (Leteszi a kagylót.) Tamás: Ki volt az? Éva: Ki is? Hiszed-e, hogy kiment a fejemből? Tamás: Igazán? Éva: Teljesen összezavartatok. Tamás: Kicsoda? Éva: Miért nem mész, ha sürgősen hívnak, biztosan komoly dologról van szó. Ilja: Mama, kérlek ... Éva: Megmondtam. Tamás: Miért vagytok mind olyan ajzottak. Éva: Én? Én nem vagyok! Ha itt valakinek nyugodtak az idegei, az ebben a családban én vágyóik. Csak én. Miki: Miniszteri szakbizottság!? Nekik se ingük se gatyájuk! Bejárják az építkezést, keresztül-kasul, és bemondják: Nem vesszük át. Tudják is azok, mennyi verejték keveredik a betonba. HÍ a: Hát még ezután! Biztosíthatlalk titeket, hogy ma már senki se dől be egy Po- temlk iin - hóm 1 ok z ama k. Tamás: Miért gondolod, hogy az a homlokzat Potemikin-dolog? Ilja: Jártam arrafelé. Miki: Gyorsvonaton? Ilja: Az évfordulóig egyszerűen nem bírjátok befejezni. Ki van zárva. Tamás: Ez a vélemény a leendő szakemberé vagy az utazóé, aki a gyorsvonat ablakából látott valamit? Ilja: Végülis mi lesz, ha azt a Depót nem az ünnepségek alatt veszik át tőletek. Meg voltak húsz évig nélküle is. Összedől a világ, ha a szalagot később vágják el? Igazán annyira fontos az a cím, meg a (kitüntetés, amit az elvtársaik nyújtanak át, ha berobog az ünnepélyesen feldíszített Meridián? Tamás: Jól tudod, hogy nálunk a Meridián meg sem áll. Ilja: Ilyen dicső alkalomra biztosan meg tudnátok állítani. Tamás: Ügy beszélsz, mintha örülnél, hogy nem fog sikerülni. Hj a: Azért beszélek így, mert ki nem állhatom a formalizmust. Éva: Ilja, kérlek! Tamás: Hagyd csak, hadd könnyítsen azon a fájó lelkén, hadd árulja el nekünk, ki az a formalista. Ilja: Azt akarjátok nekem bebeszélni, hogy ez a hajrá azon az évekre befagyott jelentéktelen építkezésen, amit az évfordulóra kierőszakoltok, nem istentelen formalizmus? Tamás: Igen eredeti vélemény, meg kell hagyni, öt év főiskola után. Miki: Végre feltámadt az emberekben a (kezdeményező szellem ... Tamás: Egy valóban szinte befagyott építkezésen, de neki ez egyszerűen formalizmus. Ilja: Mi köze van ennek a Depónak meg ennek a városkának a fölkeléshez? Hiszen nem is ehhez az országhoz tartozott. Semmi köze a felkeléshez. Minek erőszakoljátok rá a felkelés címkéjét? Tamás: Semmilyen címkét nem erőszakolunk rá, arról pedig, hogy itt összefügg-e valami a felkeléssel vagy sem, arról nem tartok nelked külön órát. Föltételeztem, hogy már rég tisztában vagy vele. Ilja: Ügy, ahogy én is egy Ilja nevű partizántól kaptam a nevemet, aki a karjaidban halt meg. Tamás: (fenyegetőleg föláll). Éva: (a férjéhez rohan, hogy közbeavatkozhasson).
