Irodalmi Szemle, 1974
1974/6 - Solovič, Ján: Meridián (Befejező rész)
Ilja: Apa! Hát te? Te ezt jóváhagyod? Tamás: Micsodát? Ilja: Hogy ide jusson egy diák, aki nyolc éven át egyetlen rossz jegyet se hozott a házhoz. Tamás: Én hiszem, hogy a feljebbviteli bizottság igazságosan mérlegelni fogja ezt a tényt. Ilja: Ugyan, apa! Ne nevettesd ki magad. Hisz egyszer ez már mind ott volt az asztalukon, mérlegre tették, és nem vették föl. Kell, hogy legyen valakije, ha be a%ar jutni/. Tamás: Te azt akarod nekem mindenáron bebeszélni, hogy az ország ezer meg ezer egyetemistája mögött mind egy-egy befolyásos személy áll? Ilja: M nd mögött talán nem . .. Tamás: Tudom, hogy vannak olyan esetek. Ilja : Nem is kevés. Tamás: Csakhogy kedvesem, én nem fogok közéjük tartozni. Csupa undorító mocsok az egész. Ilja: Élnek vele mások is, becsületes elvtársik, méghozzá magasabban ülők. Tamás: Lelkrismeretük dolga. Hja: És mi van, ha az ember az igazságot védi? Miért lenne aljas és mocskos, ha valaki szót emelné és pártfogolná a feljebbviteli bizottság előtt Benedek Miklós ügyét? Tamás: Nem is tudtam, hogy ilyen tettrekészen szereted az öcsédet. Hja: Jóhiszemű és tapasztalatlan. Nem tudja, milyen az élet, mekkorák a fogai. Tamás: Te viszont már mestere vagy a piruetteknek, csakhogy, kedvesem, rajtam nem fogsz korcsolyázni. Ilja: Én nem korcsolyázok, én csak tanácsot adok. Tamás: Azt pedig nem tanácsolom. Ilja: Hát persze. Te még mindig gyereknek nézel minket, akiket nemrég vezetgettél -a bölcsődébe. Csakhogy vedd tudomásul, hogy azóta sok minden megváltozott, nemcsak körülöttünk, hanem bennünk is. A bölcsődébe pedig a te helyedben, változatosság kedvéért. . . Éva: Istenem, Ilja! Hallgass! Hogy beszéltetsz így a tulajdon apáddal? Tamás: Fejezze csak te. Hang: (telefon). Miki: (veszi a kagylót). Igen. Kit? (Az apjának nyújtja.) Téged hívnak. Tamás: Tessék. Éva:/(halkan) Iljuska, kérlek... Ilja: Meddig? Medd'g várjak még? Tamás: (a telefonba). Hétfőn? Ez azt jelentené... Értem... Igen... Megyek.. Természetesen. Már indulok. (Leleszi a kagylót.) Éva: Hová mész? Tamás: (Mikinek). Hétfőn miniszteri bizottság száll ki az építkezésre. Állítólag ha a helyzetet nem találjuk kielégítőnek, visszavonják a javaslatot. Miki: Ez azt jelentené, hogy hiába törtük magunkat? Ilj a: Előfordul. Elég gyakori eset. Tamás: (veszi a sapkáját). Éva: Tamás! Hová mész? Tamás: Az állomásfőnök hívott. Ki kell találnunk valamit. Miki: Katonák. C9ak a katonák segíthetnek. Vagy kétszáz markos srác.. . Meg a gépek. Minden, ami előteremthető. Ilja: Apa, kérlek, mikor jössz vissza? Tamás: M ért? Ilja: Föltétlenül beszélnem kell veled. Tamás: Nem mondtunk még el egymásnak mindent? »i a: Nem. Én még nem. Tamás: (Leveszi a sapkáját). Na tessék. Kezdheted. Éva: Tamás... Ha az állomásfőnök hívott, csak nem fogsz . .. üres szalmacséplés miatt. ..
