Irodalmi Szemle, 1974

1974/6 - Fábry József: A Petőfi Sándor partizánosztag harcai Szlovákiában

osztag szerepelt. Innen kiindulva több sikeres harci feladatot hajtottunk végre. Megtámadtunk felderítő csoportost és felszámolásunkra küldött német egységeket. Megszálltuk Rozsnyőbánya Bernádi nevezetű vasbányáját, miután már előbb felderítettük a helyzetet, és megbeszéltük az ottani legmegbízhatóbb elvtársakkal jövetelünk célját és hozzávetőleges időpontját. A bánya megszállása előestéjén a Sajóháza nevű bányászközséget szálltuk meg, és itt végeztünk alapos felderítést. Egy rajnyi erő — főként rozsnyórudnaiak — Matejko Zoltán partizán-szakaszparancsnok vezetésével Rozsnyó- rudna bányászközséget látogatta meg, és nagy riadalmat okozott a faluban állomásozó németek között.

A következő napon, alapos haditerv s megbeszélt taktika alapján, hajnalban megszálltuk a Bernádi vasbánya területét. Az összegyűlt bányászokat felszólítottuk, hogy álljanak közénk. Előzetes megbeszélésünk szerint csak az önként jelentkezést fogadtuk el. Hogy a családokkal szembeni megtorlást elkerüljük, igyekeztünk úgy beállítani a dolgot, mintha akaratuk ellenére vinnénk el őket. A kétszázötven bányász közül körülbelül százan jelentkeztek. A többieket hazaküldtük. Nagyon sok röplapot terjesztettünk Rozsnyón, és Rozsnyón keresztül az ország belsejében is. Mielőtt tovább vonultunk, felrobbantottuk Rozsnyó és Krasznahorkaváralja között az országutat, levegőbe röpítettük egy hadianyagot és lőszert szállító teherautóoszlop első kocsiját.

1944. november vége felé több irányból jelezték felderítőink és Dobsina bányavárosban lakó elvtársaink, hogy a németek megsokallták partizántevékenységünket, és esetnek, valamint Dobsina irányából több hadosztálynyi erővel felgöngyölítő támadás készül ellenünk.

Ekkor úgy döntöttünk, hogy tevékenységünket Rozsnyó, Szomolnok, Kassa és Torna térségében folytatjuk. Csapatunk a rozsnyói 954 méter magas Ivágyó-hegyen keresztül indult útnak. Az Ivágyó-hegyen levő nagy vadásztanya környékén csendőrök és határvadászok támadtak meg bennünket. Egységünk ekkor már csaknem 270 főt számlált. A támadás visszaverése után, mivel élelmezésünk nehézségekbe ütközött, és mozgásunk ilyen nagy létszámú csapattal nehézkessé vált, úgy határoztunk, hogy kétfelé válunk. A szlovákok és a magyarok kisebb része Adler Károly parancsnoksága alatt északi irányba, a Sajó völgye mentén, indult el. Mi, a Kijevből jött ejtőernyősök és a hozzánk csatlakozott magyarok néhány szlovák partizánnal együtt az én parancsnokságom alatt, Rozsnyó és Betlér közön átkelve a Sajón, a Pozsálló déli lejtőjén folytattuk tovább utunkat.

A Rozsnyótól északra levő Aranyvölgy-Gyuritanya őrházban töltöttünk néhány napot, majd Pacsa szlovák községet érintve a Pipitke-hegyen levő vadásztanya lett újabb állomáshelyünk. Élelmezésünk nehezen volt biztosítható, miután minden községben voltak magyar egységek, határvadászok vagy németek. A környékbeli partizánok azonban, mint például Štefan Demján Pacsáról, Bulik Gyula dernői bányász, a rozsnyói bánya telepről velünk jött bányászok és környékbeli ismerőseim is segítségünkre voltak az élelemszerzésben. A Pipitke-hegyi vadászházban újra megtámadtak a dernői határőrs határvadászai arra számítva, hogy könnyen szétverhetik csapatunkat. De megfutamítottuk őket. Mielőtt innen továbbindultunk, a Rozsnyóbányáról magunkkal hozott bányászok közül többen engedélyt kértek arra, hogy az általuk jól ismert területen maradhassanak, megtartva fegyverüket. A törzs hosszabb tanácskozás után úgy döntött, hogy aki nem akarja vállalni a partizánharccal járó megpróbáltatásokat és veszélyt, vagy valóban az ismerős környezetben kíván maradni, azokat nem marasztaljuk és beleegyezünk távozásukba. Megfogyatkozva folytattuk tovább utunkat Kassa irányába.

Legközelebbi állomásunk: Lucska magyar község volt, amelynek északi részét késő este szálltuk meg. A helyi lakosoktól megtudtuk, hogy a faluban tábori lókórház és egy kis létszámú német egység is állomásozik. A lakosság nagy félelemmel, rémülten fogadott bennünket, de miután látták, hogy nem igaz, amit rólunk, partizánokról terjesztenek, megnyugodtak. Megvendégeltek, sőt amikor a hajnali órákban eltávoztunk, még bőséges útravalót is adtak.

Továbbhaladva Áj falucskába jutottunk. Határvadászőrs tanyázott a községben. Lefegyvereztük, és miután nem akartak közénk állni, hazaküldtük őket. Sokáig nem maradhattunk itt, mert attól tartottunk, hogy nagyobb katonai egységet vetnek be ellenünk.

Jászó községet érintve Jászómindszent felső részét szálltuk meg, ahol a falu alsó felén ugyancsak németek voltak elszállásolva. Innen jutottunk tovább Rudnokfürdőre.