Irodalmi Szemle, 1974

1974/6 - Fábry József: A Petőfi Sándor partizánosztag harcai Szlovákiában

osztag szerepelt. Innen kiindulva több sikeres harci feladatot hajtottunk végre. Meg­támadtunk felderítő csoportost és felszámolásunkra küldött német egységeket. Meg­szálltuk Rozsnyőbánya Bernádi nevezetű vasbányáját, miután már előbb felderítettük a helyzetet, és megbeszéltük az ottani legmegbízhatóbb elvtársakkal jövetelünk célját és hozzávetőleges időpontját. A bánya megszállása előestéjén a Sajóháza nevű bányász­községet szálltuk meg, és itt végeztünk alapos felderítést. Egy rajnyi erő — főként rozsnyórudnaiak — Matejko Zoltán partizán-szakaszparancsnok vezetésével Rozsnyó- rudna bányászközséget látogatta meg, és nagy riadalmat okozott a faluban állomásozó németek között. A következő napon, alapos haditerv s megbeszélt taktika alapján, hajnalban megszáll­tuk a Bernádi vasbánya területét. Az összegyűlt bányászokat felszólítottuk, hogy állja­nak közénk. Előzetes megbeszélésünk szerint csak az önként jelentkezést fogadtuk el. Hogy a családokkal szembeni megtorlást elkerüljük, igyekeztünk úgy beállítani a dol­got, mintha akaratuk ellenére vinnénk el őket. A kétszázötven bányász közül körülbelül százan jelentkeztek. A többieket hazaküldtük. Nagyon sok röplapot terjesztettünk Rozs­nyón, és Rozsnyón keresztül az ország belsejében is. Mielőtt tovább vonultunk, felrob­bantottuk Rozsnyó és Krasznahorkaváralja között az országutat, levegőbe röpítettük egy hadianyagot és lőszert szállító teherautóoszlop első kocsiját. 1944. november vége felé több irányból jelezték felderítőink és Dobsina bányaváros­ban lakó elvtársaink, hogy a németek megsokallták partizántevékenységünket, és eset­nek, valamint Dobsina irányából több hadosztálynyi erővel felgöngyölítő támadás készül ellenünk. Ekkor úgy döntöttünk, hogy tevékenységünket Rozsnyó, Szomolnok, Kassa és Torna térségében folytatjuk. Csapatunk a rozsnyói 954 méter magas Ivágyó-hegyen keresztül indult útnak. Az Ivágyó-hegyen levő nagy vadásztanya környékén csendőrök és határ­vadászok támadtak meg bennünket. Egységünk ekkor már csaknem 270 főt számlált. A támadás visszaverése után, mivel élelmezésünk nehézségekbe ütközött, és mozgásunk ilyen nagy létszámú csapattal nehézkessé vált, úgy határoztunk, hogy kétfelé válunk. A szlovákok és a magyarok kisebb része Adler Károly parancsnoksága alatt északi irányba, a Sajó völgye mentén, indult el. Mi, a Kijevből jött ejtőernyősök és a hozzánk csatlakozott magyarok néhány szlovák partizánnal együtt az én parancsnokságom alatt, Rozsnyó és Betlér közön átkelve a Sajón, a Pozsálló déli lejtőjén folytattuk tovább utunkat. A Rozsnyótól északra levő Aranyvölgy-Gyuritanya őrházban töltöttünk néhány napot, majd Pacsa szlovák községet érintve a Pipitke-hegyen levő vadásztanya lett újabb állomáshelyünk. Élelmezésünk nehezen volt biztosítható, miután minden községben vol­tak magyar egységek, határvadászok vagy németek. A környékbeli partizánok azonban, mint például Štefan Demján Pacsáról, Bulik Gyula dernői bányász, a rozsnyói bánya telepről velünk jött bányászok és környékbeli ismerőseim is segítségünkre voltak az élelemszerzésben. A Pipitke-hegyi vadászházban újra megtámadtak a dernői határőrs határvadászai arra számítva, hogy könnyen szétverhetik csapatunkat. De megfutamí­tottuk őket. Mielőtt innen továbbindultunk, a Rozsnyóbányáról magunkkal hozott bá­nyászok közül többen engedélyt kértek arra, hogy az általuk jól ismert területen ma­radhassanak, megtartva fegyverüket. A törzs hosszabb tanácskozás után úgy döntött, hogy aki nem akarja vállalni a partizánharccal járó megpróbáltatásokat és veszélyt, vagy valóban az ismerős környezetben kíván maradni, azokat nem marasztaljuk és beleegyezünk távozásukba. Megfogyatkozva folytattuk tovább utunkat Kassa irányába. Legközelebbi állomásunk: Lucska magyar község volt, amelynek északi részét késő este szálltuk meg. A helyi lakosoktól megtudtuk, hogy a faluban tábori lókórház és egy kis létszámú német egység is állomásozik. A lakosság nagy félelemmel, rémülten fo­gadott bennünket, de miután látták, hogy nem igaz, amit rólunk, partizánokról terjesz­tenek, megnyugodtak. Megvendégeltek, sőt amikor a hajnali órákban eltávoztunk, még bőséges útravalót is adtak. Továbbhaladva Áj falucskába jutottunk. Határvadászőrs tanyázott a községben. Lefegy­vereztük, és miután nem akartak közénk állni, hazaküldtük őket. Sokáig nem marad­hattunk itt, mert attól tartottunk, hogy nagyobb katonai egységet vetnek be ellenünk. Jászó községet érintve Jászómindszent felső részét szálltuk meg, ahol a falu alsó felén ugyancsak németek voltak elszállásolva. Innen jutottunk tovább Rudnokfürdőre.

Next

/
Thumbnails
Contents