Irodalmi Szemle, 1974
1974/6 - Fábry József: A Petőfi Sándor partizánosztag harcai Szlovákiában
gyár területen meghozandó áldozat nem lenne arányban a várható eredménnyel, a nappalokat az erdőben töltve, éjszakánként menetelve visszavonultunk a szlovák felkelés területére. így Jutottunk el Feled és Ajnácskő között, Poltáron és más községeken keresztül Rimabánya területére, majd a szlovák partizántörzzsel egyetértésben Babarét községben telepedtünk le- Ekkorra létszámunk a Zólyomban már korábban hozzánk csatlakozott magyar katonákkal, losonci munkásokkal, a rozsnyói bányászokkal és később a rima- szombati, füleki dolgozókkal együtt száz főre szaporodott. Itt elhatároztuk és bejelentettük hivatalosan is rádión Kijevbe, hogy a Petőfi Sándor Partizánosztag nevet vettük fel. Babarét községből jártunk aztán különböző harci feladatokra és propagandamunkára, röpiratterjesztésre. Innen indult el a Vaszin kapitány és Ráti János vezette robbantócsoportunk, amely Fülek és Feled között felrobbantott egy katonaságot, hadfelszerelést és hadianyagot szállító német vasúti szerelvényt. A rimaszombati határőrség katonáin keresztül megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot a határőrség parancsnokságával, aminek az lett az eredménye, hogy Felsőpokorágy falunál kis híján tőrbe csaltak bennünket. A Grublcs Zoltán parancsnoksága alatt levő felderítéssel és tárgyalással megbízott csoportunkat megtámadták, Dajkó Ferenc zászlóst megsebesítve el is fogták. A harcnak a másik oldalon is voltak sebesültjei. Értesülésünk szerint egy vagy két halott is. Babaréten és Nyustyán is sok régi személyes ismerősre akadtam, akikkel együtt dolgoztam a csehszlovákiai pártmozgalomban, vagy együtt raboskodtam a rimaszombati fogházban. Rimaszombat mellett Gerencsény község volt az a helység, ahol a Rimaszombatból átjáró elvtársakkal több ízben is találkoztunk. A Szlovák Nemzeti Felkelés elleni német támadás megindulásakor is egy általam vezetett felderítő csoport éppen Gerencsényben volt. Kis híján bekerítettek bennünket. Csak nagy nehezen sikerült a gyűrűből kiszabadulnunk. A kertek alatt kiszökve, a Rima folyón Gerencsénytől északra átgázolva értük el Simavarbóc szlovák falut, ahol riadóztattuk az ott levő határt biztosító szlovák katonai egységet és a partizánokat. Telefonon jelentettem Nyústyára az ott székelő partizántörzsnek és Besztercebányára is a németek frontális támadásának megindulását. Mi is harci alakzatba, tüzelőállásba vonultunk, és amíg erősítés nem érkezett Nyústyáról, felvettük a harcot a szórványosan támadó németek ellen, akik Rimaszombat irányából a Rima völgyén nyomultak észak felé. A rimavarbóci csendőrőrsön levő puskákat szétosztottuk a helyi férfilakosok között. Amikor Rimabánya irányából megérkezett az erősítés, mi a parancs szerint visszavonultunk állomáshelyünkre, Babarétre. A német csapatok nyomása olyan erős volt, hogy három nap múlva már Rimabányát is elfoglalással fenyegették- Ekkor úgy döntöttünk, hogy továbbvonulunk a Klenóc környéki hegyeken keresztül északkeleti irányban. Így jutottunk el Rákos község mellett a Vashegyen keresztül Jolsva, Nagyrőce térségébe, miközben megütköztünk a nyomunkban levő, jolsva, Murány irányában támadó német egységekkel és a németekkel együtt harcoló ukrán vlaszovistákkal. A fasisztáknak mindenütt nagy veszteséget okoztunk. Kisrőcéről néhány napos pihenő után továbbmentünk kelet felé, és így jutottunk el a Kakashegyen keresztül a csetneki völgyben fekvő Feketelehota és Nagyszalabos községekbe. Itt újabb ismerősökkel találkoztam. Nagyszalaboson Miién Zoltánnal, Feketelehotán Martin Trabajjal, az ottani Forradalmi Nemzeti Bizottság elnökével. Továbbá Kút Árpáddal, Štefan Novákkal, Csetneken Mihalik Gyulával, Barna Jánossal, Königsbergerrel, Ján Piljannal és más elvtársakkal. A Kuntapolcától északra levő Csetnek völgye egész december elejéig a partizánok kezében maradt. Feketelehotán mi is állandóbb jelleggel telepedtünk meg és rendezkedtünk be. Itt egyesültünk az „Otec” nevet viselő, Adler Károly lőcsei fogtechnikus parancsnoksága alatt álló partizánegységgel, melynek túlnyomórészt magyarok voltak a tagjai. Feketelehotai tartózkodásunk idején nyomtattuk ki a nagyszlabosi papírgyár nyomdájában partizánigazolványainkat, melyen alakulatunk már mint Petőfi Sándor-partizán-
