Irodalmi Szemle, 1974

1974/6 - Horov, Pavol: Két vers - Lenko, Július: Virágok

Pavol Horov

Július Lenko

Uvál

Forró éjeken szintúgy emlékezel a langy esőkre melyek halkan hullnak ó az apró csókok rejtekéhen pihe öröm szunnyad

Mit kínlódva ír a kéz a levélben Szavak szirtjei viharzó szenvedélyben Minden hajlatában rejtett penge leskel Nehogy felbontsd

Szórd a szélbe vagy hamvaszd el a lángban mosolyogj míg lassan elemésztik a lángnyelvek minden hajlatában Por és hamu lesz *

Fülledt és álmatlan éjeken csak az órák homokja folyik el mint a víz A túlpartról feléd int még egy forró kéz El nem éred sosem

virágok

Asztalunkra lenabroszt terített jó anyám minden vasárnap s keze remegett, amikor vázába tett egy csokor virágszálat.

Boldog volt, a szeme könnybe lábadt, friss illattal köszönt az idill.

Szerette az anyám a virágot, mikor a tavasz bimbózott s kinyílt.

Nem ismertein akkor még a lelkét, a gyötrelemmel teljes mély kutat, virágot sem vittem soha néki, kezére hajló gyönge szirmokat.

Ma lerovom a múltak adósságát, minden évben viszek friss virágot, könny (útja be szempillámat, mikor megsüppedő sírja fölött állok.

Dénes György fordításai

aratólány

Telt karja érett gabonát ölel, lángol az arca, mint arany kalász, szerelmes dala tágas égre kel, régi nyarakból tükrözi a láz,

friss szellőként repül a mezőre, a tájon lányhaj s kalász hullámzik át.

Az égre kiáltja, hol a szeretője, mint telt kehely, kínálja most magát,

akár a termést, kínál sok drága percet kedvese ajkának, szomjú szívének, szép, mint a fény, ha tóba hullva reszket, de nem lesz foglya soha a barna mélynek.

Gratulálunk a hatvanéves Pavol Horovnak, aki jelentős jubileuma alkalmából, költői életművének elismeréseként megkapta az idei Klement Gottwald Államdíjat.

Ugyancsak szerencsét kívánunk Vladimír Reisel és Július Lenko költőknek, az Érdemes Művész cím idei tulajdonosainak.

Szerk.