Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Ján Solovič: Meridián (Beke Sándor fordítása)
Tamás: És azt szeretnéd, hogy . . .? Hajnos: Autogramot. Tamás: Tőlem? Éva: Istenem, Tamás, csak nem vagy képes . . . Tamás: Szépen kérlek, egy pillanatra, ha . . . Éva: Kérem . . . Kérem. (Kimegy a konyhába.) Hajnos: (amikor kettesben maradnak). Talán van valami fenntartásod velem kapcsolatban? Tamás: Jobb lenne, ha mégis inkább Prágában próbálkoznál. Hajnos: (feláll). No... Természetesen. Nem akarlak semmibe belekényszeríteni. Érthető. Csak úgy gondoltam ... Tamás: Tudod, az én emlékezőtehetségemmel. . . Hajnos: Én majd mindent igazolok. Dokumentálok. Tamás: Nem szükséges. Azt akartam mondani, hogy az én emlékezőtehetségemmel még nincs is olyan nagy baj. Hajnos: (magához veszi az asztalon beverő dolgait). Éva: (megáll az ajtóban). És hétfőig? Nem ír elő semmit? Hajnos: (már elmenőben). Nem. Nem szükséges. Csak a pihenés. Semmi idegeskedés, abszolút nyugalom. (Gyorsan kimegy.) _____________ É va: (utánamegy, becsukja a bejárati ajtót, majd visszajön). Mit jelentsen ez? Tamás: Hallottad. Éva: De hisz azt állítja, hogy minden irata rendben van. Tamás: Érdekes, hogy ilyen pontos dokumentációval a mai napig sem sikerült neki. Éva: Nézetem szerint egy aláírás megéri, hogy hálás orvos legyen a házban. Tamás: Ilyen rosszul ismersz? Éva: Épp hogy nagyon is jól, csakhogy tudd meg, van akinek legalább öregségére megjött az esze, de neked . . . Tamás: Akkor hát mondok neked valamit. Ennek a te Péterkédnek, akivel hajszál híján összetegeződtél... Éva: Én? Tamás: Egyetlen és legfőbb partizángondja a Gyömbér alatti menedékházban az volt, — hogy elveszett a fogkeféje. Amikor pedig megtalálta, akkor a megfelelő krém hiányzott erre a megtalált fogkefére. Éva: Na és? Mint leendő orvos már akkor szerette a tisztaságot. Istenem! Hang: (telefon). Tamás: (fel akarja venni a kagylót, de Éva megelőzi). Éva: Tessék? . . . Kicsoda? Lakóbizottság? Tamás: (elveszi tőle a kagylót). Igen, tessék... (Az órájára néz.) Megyek. Kezdjék el nélkülem. Éva: (elkapja tőle a kagylót). Nem megy sehová! Beteg! Egyszer nélküle is... gyűlé- sezhetnek. Pénteken este. Ez is egy időpont! Tamás: Mikor hát? Szerinted mikor jobb? Éva: Neked hiába beszél az ember? Tamás: De hisz én nem a város végére megyek. Csak ide az alagsorba. Éva: Hogy hányszor vigyék el a szemetet egy héten, egyszer-e vagy kétszer, azt nélküled is eldönthetik. Tamás: Ha csak a szemétről lenne szó ... Éva: Miről még? Tamás: (gyöngéden megsimítja). Tudod te azt jól. Éva: Mikor jössz meg? Tamás: Egy óra múlva. Éva: Ez azt jelenti, hogy ezúttal nem éjfél előtt? Tamás: Ugyan, mama! Mi ütött beléd? Éva: Belém? De te, nézz csak bele a tükörbe! Tamás: (belenéz). A, semmiség. Ezt egy jó zsilett helyrehozza. Holnap parádéba vágom magam a kedvedért. Éva: A kedvemért? Mióta ígérgeted ezt már?
