Irodalmi Szemle, 1974

1974/5 - Zsilka Tibor: A cseh humor kreolizációjának és adaptálásának módja Tóth Tibor Hašek-fordításaiban

rántsem merítettük ki. Tóth Tibor Hašek fordításaiban ugyanis számtalan példát találunk mind a kreolizációra, mind a cseh szöveg reáliáinak adaptálására. A kreolizáció főleg akkor domináns sajátossága a magyar szövegnek, amikor a műfordító szükségesnek vélte a cseh környezet és attitűd felidézését a fordításban. Az említett jelenséggel pl. akkor találkozunk, amikor a tulajdonneveket fonetikailag változatlan formában közli a műfordító a magyar szövegben. Érdemes erre is néhány példát idézni:

Történet egy szörnyű kutyáról (O jednom hrozném psuj:

„Když tedy uteče, tak je buď ve Vršovicích u pani Kamily, v Barakové ulici číslo 14, nebo v Dejvicích u obuvníka knižka, také by mne mohl utéci do Karlína do Vítkovy ulice k uzenári. Kdyby ani tam nebyl, tak je u pani Zázvorková na Václavském námestí. Možná však, že také utekl do Podolí na Schwarzenberskou tŕídu do tfížního závodu pani Moučkové” (DZ, 188)

„Ha tehát megszökne, akkor vagy Vrsovicén van, Kamilla asszonynál, a Barák utca tizenötben, vagy Dejvicén, Knyizsek építészmesternél, esetleg Karlínban a Vitkovi utcában, az ottani hentesnél. Ha ott sem találnám, akkor biztosan Zázvorkáné asszony cukrászdájában lelek rá a Vencel téren. De az is előfordulhat, hogy egészen Podolíba csatangol, a Schwarzenberg utcába Moucskáné asszony szabászműhelyébe” (VÄ, 65)

A magyar szöveg itt jobbára tartalmazza mindazokat a tulajdonneveket, amelyek az eredetiben Is fellelhetők; s mindez felidézi Prága atmoszféráját. Felidézi akkor is, ha a magyar olvasó a fordításban felfedezi a cseh reáliát: Václavské námestí — Vencel tér. A kreolizációra egyéb példákat is felhozhatunk:

Világszép lulcsa (Má drahá pŕítelkyné Julča): slovy svého sluhy Cižka (DZ, 286)

Csizsek szolgám szavait idézve (VÄ, 15)

Sintérek (Kafouráci):

Dnes v Jesenicích u Svarü (DZ, 280)

Jeszenyik faluban, Svaráéknál (VÁ, 51)

Mozgalmas hittanórák (V hodiné náboženství):

Není pochyby, už je vidí všechny, až na Venouška pana správce a Zdenka (ti nebyli nikdy byti. Otec Zdeňkúv byl v školní rade), viset na šibenici (DHS, 125)

Kétségtelen, hogy mind egytől egyig az akasztófán végzik, a jószágigazgató úr Ven- delkéjének és Zdenkónak kivételével (ezt a kettőt sohasem verte el; Zdenko papája egyébként az iskolaszék tagja volt). (IM, 234)

Természetesen az említett példákat csak ízelítőnek szántuk, hiszen Tóth Tibor műfordításaiban e jelenségre számtalan példa akad. A kreolizációnak ez a módja autenti- kusabbá teszi a cseh a környezetben lejátszódó történetet. A kreolizáció mellett azonban az adaptálás is gyakori jelenség nála. A kérdésnek azonban nemcsak ez a pusztán statisztikai jellegű háttere lényeges, hanem főleg az, hogy az adaptálás általában kitűnő műfordítói megoldásnak minősíthető fordításaiban. Erről példák egész sora tanúskodik; itt csak néhány jellemző példát idézünk:

Sintérek (Katouráci):

Kdykoli se stalo, že černý Balíček si hledával blechy v síni (DZ, 276)

Valahányszor a feketebundás Burkus az előszobában bolhászott (VÄ, 46)

Vyčichal, že tudy béžel smutný jeho prítel Puntík v dolejšího konce vsi (DZ, 277) Kiszaglászta, hogy erre járt bús barátja, az alvégi Pötyí (VÄ, 47)

Mozgalmas hittanórák (V hodine náboženství):

Deti z Koroupova védély z náboženství jediné tolik, že milý Bűh ve své neskonalé dobrote stvoril rákos (DHS, 124)

A darázsdi gyerekek hittanból csak annyit tudtak, hogy az Oristen mérhetetlen jóságában megteremtette a nádat (IM, 233)

Jednoho dne pŕinesl Veprek z vedlejších Kozích Dvoru zprávu, že prý je dobré nama- zat rákosku česnekem

Egy napon Vencel gyerek a szomszéd faluból azzal a hírrel tért meg, hogy célszerű foghagymával bekenni a nádpálcát (IM, 234)

Hiteles bírósági szakértők (Néco o soudních znalcích):

Považoval všechny ty lidi za pouhé nuly, nepotrebná indivídua, nad kterými stál tak vysoko jako Himalája nad Rípem (DHS, 279)