Irodalmi Szemle, 1974

1974/5 - Zsilka Tibor: A cseh humor kreolizációjának és adaptálásának módja Tóth Tibor Hašek-fordításaiban

Az embereket nulláknak, fölösleges föld-terheinek nézte, s jómaga oly magasan trónolt fölöttük, mint Himalája a szemétdomb fölött (IM, 50)

Tento pán náležel mezi takzvané prorocké, jasnovidné soudní znalce a v Bélé pod Bezdezem neobyčejnš krásne se to ukázalo ku prekvapení všech prítomných (DHS, 280) Ez az úriember az úgynevezett prófétai, ihletett bírósági szakértők közé tartozott; ez egy vidéki kis faluban mutatkozott meg, helyszíni szemle alkalmával, a jelenlevők nem kis megrökönyödésére [IM, 51)

Az adaptálásnak ez a módja Tóth Tibor kitűnő műfordítói érzékéről tanúskodik; főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy nem mindig alkalmazta, csak ha szükségesnek tartotta. Az adaptálásnak három típusát különbözteti meg Katharina Reiss:7

1. aktualizálás (Zeitbezug);

2. lokalizálás (Ortbezug) — a hely, illetve helynevek megváltoztatása;

3. a hősök, illetve reáliák megváltoztatása (Sachbezug).

Tóth Tibor adaptálásai az „Ortbezug” és a „Sachbezug” tárgykörébe tartoznak. S itt még azokat a megoldásokat is szerencséseknek tartjuk, amikor a cseh helynév helyett a magyar szövegben általánosabb fogalom szerepel.: Himalája na Rípem — Himalája a szemétdomb fölött; v Belé pod Bezdezem — egy vidéki kis faluban.

Az adaptálás azonban tökéletesebb, ha a cseh tulajdonnevet stilisztikai szinten ekvivalens magyar tulajdonnév helyettesíti: Balíček — Burkus; déti z Koroupova — darázsdi gyerekek; Macoun — Matykó stb.

Tóth Tibor nagy érdeme, hogy a kreolizáció és az adaptálás között meg tudta találni a kellő összhangot, mértéket. Ahol á cseh vonatkozású szónak, szókapcsolatnak megvan a megfelelő hangulati értéke, átmenti a magyar szövegbe. Erre annál is inkább szükség van, mert a cseh nevekhez a magyar „kultúrtudat” gyakran humoros vonzatokat, hangulati tartalmakat fűz. Éppen ezért a magyar humoreszkekben és kabarékban gyakoriak a cseh nevek: Hacsek, Kropacsek stb. Viszont ha a szó e funkciót nem képes betölteni, valóban helyesebb átültetni magyarra.

Hašek humora erősen urbánusi jellegű és beállítottságú, a városi gondolkodásmód dominál benne. Ugyanakkor az egyszerű ember elbeszélőperspektívája, „point of view-” ja dominál írásaiban mindenütt, amire már több ízben utaltunk. Ámde a teljesség kedvéért szükséges kitérni stílusának mondatszerkesztési sajátosságaira is8. Mindenekelőtt a szindetikus és poliszindetikus szerkesztésmód gyakori jelenség Hašek műveiben. A kötőszóismétlés humoreszkjeiben mind a mondatrészek, mind a mondatok, mind a szakaszok elején gyakori jelenség. Főképpen a kapcsoló és (a) kötőszó ismétlése mutat magas frekvenciát, ami az egyszerűségre való törekvés adekvát stilisztikai megfelelője. Ezzel korrespondeál a stilisztikai értékű névmások használata is; ezeknek grammatikai értékük nincs, csak stilisztikai. A szövegből akár ki is maradhatnának, a mondatok jelentése nem változna meg. Sokszor nem is az irodalmi, hanem a szó köznyelvi változatát találjuk Hašek műveiben (takovej). A szubstandard kifejezésmód általános jegye és velejárója Hašek stílusának, amit szintén példákkal lehetne bizonyítani.

Mármost kérdés, hogyan fordította Tóth Tibor e szubstandard nyelvi változatokat és mondatokat magyarra. Ez az a stílusszint, ahol a népi kifejezésmód felől némi eltolódás észlelhető a választékosság felé Tóth Tibor fordításaiban. Érdemes erre az eltolódásra is néhány példát idézni:

1. A köznyelvi elemek és grammatikai értékű névmások kicserélése, illetve elhagyása a fordításban:

Jednoho dne prinesl Vepŕek z vedlejších Kozích Dvoru zprávu, že prvý je dobré na- mazat rákos česnekem. Nejenže prý to tolik nebolí, ale rákoska po ráne praskne.

Byly to takové zoufalé optimistické myšlenky sebevzdélání, a méli v ten őesnek ta- kovou dúvéru, že kdy natíráli rákosku česnekem, tu Kratochvíľ plakal radostí (FH, 291) Magyar megfelelője:

Egy napon Vencel gyerek a szomszéd faluból azzal a hírrel tért meg, hogy célszerű fokhagymával bekenni a nádpálcát. Nem fáj annyira, s ráadásul a nádpálca az első ütés után elhasad.

7 Idézi Anton PopovIC, pp. 81.

8 E kérdéssel behatóbban Milan Jankovič foglalkozik, aki ilyen szempontból is vizsgálja Hašek Švejkjét. Vö. Hra s vyprávénlm. In: Struktura a smysl literárního díla. Praha 1966, pp. 180—197.