Irodalmi Szemle, 1974

1974/5 - Zsilka Tibor: A cseh humor kreolizációjának és adaptálásának módja Tóth Tibor Hašek-fordításaiban

domborít ki6. Az eredetiben a furcsa tragédiához (vagy „tragédiához”) ívelő befejezés nem egy lírai kifejezőeszközt tartalmaz; természetesen a líraiság itt a humor szolgálatában áll, visszájára fordul, ellenkező jelentéstöbbletet hordoz. Vegyük pl. az első mondat ennumeratiójának ritmikai tagolódását: Kdyí vzpomínáme // na zemrelé / druhy, // na ztracené / mládi 7 a na utracené / peníze. Az első két tagja a felsorolásnak valóban egyenértékű, sőt komolyságot, szomorúságot kiváltó stíluseszköz, ámde a 3. tagja (utracené peníze), egyszerre semlegesíti, sőt ellenkező stílusértékkel telíti fel az elő két tagot is, mert hiszen jelentéstani szempontból kontrasztban áll velük. Az ennumerátió első két tagja ritmikai szempontból is azonos: 4 + 2 a szótageloszlás. Sőt a druhy — mládí között még valamiféle rím is felfedezhető. Az utolsó tag azonban ritmikailag sem ekvivalens az első két taggal.

Tóth Tibor ugyanezt az ennumeratiót másképp ülteti át magyarra, azonban stilisztikai szinten a ritmúst is megtartja, illetve másfajta ritmussal cseréli fel. A ritmikai „egységek" nála három autoszemantikai szóból tevődnek össze: amikor halott bajársainkra, / múltba tűnt ifjúságunkra / és elvert pénzünkre emlékezünk. Ez a megoldás természetesen helyénvaló, mert hiszen az eredeti ritmus a fordításba átmentődik, még ha kissé más formában is, mégpedig explicit módon.

Az a mikrostilisztikai elemzés a figyelmet ráirányíthatja a fordítás egy másik jellegzetességére is: a magyar szöveg általában hosszabb, mint az eredeti. Ez végső fokon a cseh szöveg dinamizmusát és cselekményességét a fordításban statikussá változtatná, ha a műfordító nem találna megfelelő megoldást az eredeti stílussajátosságainak a visz- szaadására, illetőleg helyettesítésére. Mindenekelőtt azonban néhány példát idézünk arra, hogyan válik az implicit cseh szöveg valamelyes explicitté: úgy látszik (parenthesis); méla fyziologický vliv — különösen erős hatással van (a különösen szó tartalmi erősítés, ami az eredetiből hiányzik); kdysi zákopnici vykopali — egykoron arcuk verítékében ástak az árkászok (az „arcuk verítékében” a magyar szövegben betoldás); prohledal mu kapsy — kiforgatta a kötelességtudás áldozatának zsebeit (a „kötelességtudás áldozatának” ismét betoldás); s hodinkami a s peňeženkou vesele odešel u opustené latríne — az őrnagy úr órájával és pénztárcájával gyarapítva földi vagyonát, jókedvűen kivonult az elhagyott latrinából (az őrnagy szó szükségszerű betoldás, ámde a „gyarapítva földi vagyonát” csak stilisztikai értékű többlet az eredetivel szemben).

A mikrostilisztikai elemzés segítségével fel lehet tárni a magyar szöveg hosszabbodásának az okait. A szöveghosszabbodás egyébként kihat a ritmusra is: a magyar szöveg ritmikája más, mint az eredetié. A cseh szöveg a városi társalgási stílus természetes beszédritmusát tartalmazza, amely a magyar fordításban törvényszerűen elveszti dinamizmusát, könnyedségét. Ámde a fordítónak a szöveget mindenképpen adaptálnia kell, ha stílushatást akar elérni. Ezt példázza Tóth Tibor fordítása is. A népi kifejezés- módot (rövidmondatos és -szakaszos stílus, semleges stílusértékű kifejezések stb.) a műfordító másfajta, de éppenúgy a népiség stílusjegyét hordozó eszközökkel ülteti át. Pl. tudatosan fokozza a szöveg expresszivitását lexikális és szintagmatikai szinten: vstoupil — dobban be; učinil zoufalý pohyb — kétségbeesett mozdulattal a levegőbe markol; padi do príkopu — lezuhan a gödörbe; prostý civilista — gemeiner Zivil; se- dává — ücsörög.

Az adaptálás tehát az expresszívebb kifejezések használatával válik stilisztikai szinten egyenértékűvé az eredeti szöveggel. Tóth Tibor a csökkentett cselekményesség és dinamizmus helyett is megtalálta a megfelelő pótszert: a cselekményt jelen idejű igékkel aktualizálta, ami stilisztikai szinten némileg pótolja az eredeti szöveg dinamizmusát, mert a történést közelebb „hozza” az olvasóhoz. íme: sestupoval — leereszkedik; spé- chal — siet; méla — van; vstoupil — dobban be; sedel — ül; učinil — markol; padi — lezuhan. A cselekmény aktualizálása a magyar szövegben korrespondál az expresszívebb kifejezésmóddal. így a fordításban bizonyos eltolódás észlelhető az expresszivitás irányában.

A cseh és a magyar szövegből vett idézet lehetővé tette, hogy betekintést kapjunk Tóth Tibor műfordítói módszereinek bizonyos tulajdonságaiba. Ámde a kérdést ezzel ko8 Hašek stílusának eme sajátosságára a Svejk kapcsán figyelmeztet Karéi Hausenblas is. Vö. K výstavbe postavy v prozaickém texte. In: Výstavba jazykových projevu a styl. Praha 1971, pp. 121—126.