Irodalmi Szemle, 1974

1974/5 - Babits Mihály: Versek

Babits Mihály

feledjük el ma; feledd ma el dalom kikre gondolni is forradalom feledd el emlék a szegény hősöket s ami elveszett az arany és vas kincseket, és minden kincseket, és mutogass szelíd de mégis hatalmas képeket Eletet, termést, s mind a négy oldalad boldog szobrokkal égjen a nap alatt Egyik mutassa a földet és ekét és a parasztot s madarak seregét mögötte szállni s asszony és kisgyerek várja ebéddel — a másik oldalon szőllőhegy álljon, szüret és vigalom tavalyi borral — mámor szülessen tánc és művészet — harmadik kerülőn torony épüljön, fellegeket szelő munkások hordják köveit, és tudós mérnökök mérjék ég felé, Babylon vakmerőségével, negyedik falon két szerelmes legyen, gerlepár, csók és a leánynak kezébe’ virág és a fiúnak gyümölcsös ág!

(Már a tavaszi istenek ...)

Már a tavaszi istenek a nap fényhegyü tűit a hó fehér és süppeteg vánkosaiba tűzik S úgy felesel a néma kék a harangok szavával, mint nyugodt pogány evoék hangos allelujával.

Ö istenek tűk evoék hangzuhany Mi vagyok én ma itt már mint istenek hálóiban egy lázszerző szorítás és világszövő szálaik egy átszurdalt csomója akibe úgy tűz a világ mint napsugár hóra?

Szembe jön velem egy diák Gyermekkorom vidékin Fejében naiv ideák hóna alatt Anyégin Anyégin, Tolsztoj, Turgenyev — s igy kiált jó diákom:

„nézz körül: most itt vagy velem a maszka pusztaságon!"

S csakugyan mi cseng? mi üget? Nagy aranyhasú hagymák bizánci, szentes csücsttket kántálva mártogatják messziről és keresztesen a vad-vad égbe, kékbe! és ének száll és trojka cseng a muszka messzeségbe.

Énekkel cseng a muzsik és zeng és leng a templom lángok zászlói lengetik Odafenn vár a szent hon! Odafenn vár a biztonság Idelenn csak a börtön A föld az Antikrisztusé Nem maradunk a földön.

S én aki voltam azelőtt mint hideg, külön kristály most hogy elomlok a mezőn hogy szétvisz ez a friss táj! Lelkem ezer évvel dobog az éjben és a sárban mint testben szív, s elolvadok mint hó a napsugárban.