Irodalmi Szemle, 1974

1974/5 - Duba Gyula: Emlék és élmény

le, hogy a díszlépést sókkal lassabban „vágták”, mint mi prágai légvédelmi tüzér koromban. Megpróbáltam utánozni ókat, de nem ment, s- azt sem tudtam ellesni, hogyan kezdték vezényszó nélkül mindig egyszerre és pontosan a díszmenetet. A pirosnadrá- gos, kékmentés és csizmás katonák közeliek lettek, személytelen, de kedves ismerősök, akár a halottak képei a házfalakon és oszlopokon. Esti sétáimon nem mentem messze a Kila szállótól, szűkebb környezetét jártam be, és valóságos lelki kényszerként éreztem annak a szükségét, hogy egy bizalmas városrészt tudjak magam körül, amelyben otthon érzem magam, melyet jól ismerek. Magammal vittem Szófiába is a zárt és bensőséges faluközösség életérzését és biztonságvágyát, mely Pozsonyban élve sem hagyott el, hiszen ott is csupán egy aránylag szűk körben mozgok a lakásom és a munkahelyem körül. S az idegen városban sem kalandokat kerestem, hanem otthonosságot. Szűkebb környezetemben ismerkedtem: a kirakatokkal, fölfedeztem a külföldi légitársaságok iFodáit, számba; vettem a szobrokat és emléktáblákat, megfigyeltem a forgalmat irányító rendőröket-. A kiskocsmákban megittam egy-egy sört, a büfékben vagdalt hússal töltött rizst ettem és-mézédes pudingot, utána egy kávézóban otthonosan, a falnak dőlve feketét ittam, majd egy eszpresszóban konyakot, bárszéken ülve a pult előtt. Akkor kezdtem jól érezni magamat, amikor napok múltán észrevettem, hogy itt-ott néhány arcot már. felismerek és engem is megismernek. Nem sokszor került rá sor: az-emberek élték-a maguk mindennapi életét,-s közösségük nehezen fedte föl magát az idegen előtt.

Az egyik legmaradandébb személyes .élményem egy templomban esett- meg velem. Ide ^reggelente, jártam,- napi- programom- kezdete -előtt; leültem egy marokba, és néztem az embereket. Az említett; reggelen is • a kis templomba igyekeztem, s míg lassan lépdeltem—le néhány, lépcsőjén, levettem a -kalapomat, s kezemet hátratettem,-hogy ezzel is jelezzem-idegen ~és látogatói-voltomat. A templomocska homályos-előterében, meglepő látvány kötötte le a figyelmemet: a szenteltvíztartó-medencécske melett középkorú kopasz férfi állt és evett. Kalapját hasán összekulcsolt kezében tartotta, - maga elé nézett a földre, s erőteljesen mozgó állkapoccsal, -hosszan és -alaposan rágott.- Grimaszokba torzuló arcából azt is megállapítottam, hogy nyelés után a fogát is kitisztogatta a nyelvével. Sokáig nem elmélkedhettem a szokatlan látványon,gmert tekintetemet újabb meglepő kép állította meg: egy kivénhedt és megfeketedett keményfa asztal mellett- ~ vastag szeatkönyvek.és'karcsú-gyertyák feküdtek rajta ■r--; a tömör, fapadon ülve .s-kedélyesen beszélgetve - bárom fedetlen; fejű pap:ércpénzeket rakott-oszlopokba. A- húsz és ötven sztotyinkások oszlopai mellett egy- és. kétlevás oszlopokat is fölfedeztem. Gyors felméréssel mintegy öt ven le vára becsültem az asztalon heverő összeget. A középkorú papok egyike egészen ősz-volt, ő rakta - egymás mel-lé a pénzoszlopokat, á -másik, fekete hajú ötvenes, derűs arccal, rövid megjegyzések kíséretében papírba csomagolta a~ pénzt, míg a harmadik, egy rokonszenves, mosolygós vasgyúró, ráírta az összeget. Tanácstalanul álldogáltam és nézegettem a munkájukba feledkezett papokat. Alkalmatlan időben jöttem: volna? Eddig mindig csak az utcáról betérő járókelőkkel találkoztam itt,. akik kömoty arccal gyertyát vásároltak, az állandóan lobogó gyertyakoszorútól- meggyújtották és halottjaik -emlékére a többi mellé állították, a magukét. Póz nélkül és kötetlenül jártak ide az emberek, alig mozgó szájjal elmormolták.imájukat és távoztak; mintha a templomaz utca, a mindennapi élet egyszerű és megszokott része lenne, így - morfondíroztam .és vártam, hogy valami történjen, de: a papok nem törődtek velem, senki nem szólított meg,: fel: sem■■•világosított az■ eseményekről Nézelődtem és megállapítottam, hogy a kis . templomocska mélyéről, ahoyá ugyancsak lépcsők vezettek,: iialk sustorgás,: csoszogás és tompa moraj hallatszik-. Tehát a látszat ellenére a helyzet, a-megszokott lenne; a .karcsú szárú gyertyaállványok kerek tányérjain is ott égnek az emlékezés és ® rokoni szeretet vékony gyertyái, de a- komor-füst és viaszillatban határozottan ételszagok vegyülnek. A mélyből előszűrődő er-ős fényből arra következtettem, hogy odalenn Sok: gyertya éghet. S a sustorgás- nem beszélgetés vagy mormolva elmondott imák zaja; hanem valami más. Először az egy. helyben áiló: emberek, cipőit Táttam meg,--a lábakat, aztán a kabátok-alját, és ;így megállapítottam, hogy odalenn hozzávetőleg harminc’ főnyi, nemre és korra vegyes összetételű .társaság tartózkodik, beérve komolyan eszegető" férfiak, asszonyok :és gyerekek között találtam magam. : A gyerekek; szárazsüteméityt.rágcsáltak, a felnőttek pedig a kezükben tartott papírból Tizses húst ettek: A"gyertyatar.t.ókban hosszú gyertyák égték élénk lobogással, a viasszal vastagon lecsepegtetett :réztányérokon, a vörös lángok hevétől megpuhulva, sután meghajoltak az-uj-jnyt vastag, -sárga viaszrudacskák:és alábukva :a saját zsírjukba