Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Ozsvald Árpád: Ha meghal a tenger, Óda az Önarcképhez (versek)
Ozsvald Arpád óda az önarcképhez útra készülő hajód tarka zászlói integetnek, s a hegyoldalban a házak vékony kéményei füst nélkül hallgatnak, mint téli szőlőkarók. : • 1 : Üdv neked, Henri Rousseau, aki a kimondhatatlant, j.f ■: an ; r ■•.i&jtit a kimondhatót menTsái!lattan és makacsul kerested, i mmtnparasztivimágusok j ! ;n naz etapatit kutak vizét. iJMÍKiSA'ÜSlBflt * ížítitt :uaa> ssrr imm tsm íjálla ai!íSrfji('"«íiRa. Üdv neked, Henri Rousseau, szelídlelkű, boldogsághívő vámőr, ki lábujjhegyen emelkedsz a magasba, bizánci szentek néztek így reánk, sapkád bizarr felhőiddel rokon, a távolodó léggömböt is az égre szögezted, in í palettád: nyitott könyv, roím^ai ;i;am szorítod balkezedben, benne gyermekkorunk naiv világain i ; az újrakezdés öröme, a tudatlanság szomorúsága, r>~" J»i'ja".'una*r a 'assm JíHfynót nanxs
