Irodalmi Szemle, 1974
1974/1 - Kováč, Dušan: Versek (Tóth László fordításai)
Ha tudnám hogy a túlsó parton vársz szóüanul és széthullámozottan Az agyagon át úsznék a halálba De csak portölcsérek vezetnek egy és ugyazon irányba örök nocturnók hangzanak föl Orvul a combokban s gyűlölködve közelednek felém Jöttem megénekelni a levelek szemhéját és rezgő nyelvvel Döfni a föld mezítelen szemébe Hát énekeltem férges torokkal mézhordozó virágokra emlékeztem A simogatások otthonát fejemnek otthonát hol megpihent a te melleiden énekeltem Viperák halálos kardjától megsebzetten feküdtek hanyatt Dűlők dűlőjénél is egyre mélyebben Alattuk fekete kertek süllyednek a völgyekbe egyre mélyebben a virradathoz hol is lehetsz hát Eurüdiké így énekeltem s énekembe a sziklák is belerepedeztek mintha a rémület hajtott volna leveleket És te nem érkeztél meg a többi virággal Kiszolgáltatva feküdtem a viharokat szégyenlősen ujjaim közé rejtve Az arcok selymes simogatása a csodás csönd is ott hullámzott a síkon Kháron alkonyuló keze akár hajnaltájt az éj alig hallhatón megremegett IV Rapszódia (akvareli I 1955
