Irodalmi Szemle, 1974
1974/4 - HAGYOMÁNY - Szántó György: Fekete éveim
... látatlan lepkék hordják a kenyérre feszített Lélek parázshúsát és dobják hitetlen agyakba — börtönkoponyákban fényvihar villámtánca Embertavasz csíráit rengeti: előre roppant óramutatók! előre mágnesek, ködök, csillagok! a lét nem búvóhelyünk itt (félelemmel kivilágított barlang) nem a halál az élet bizonysága: szabadság, hogy — vagyunk! Messiás szétérett a rögben, minden porszemben egyetlen Tavasz ... — valaki köztünk jár — valaki válogat szíveinkben — valami erő borzolja idegeink; az Idő zúgó hídjain virágba, fénybe, életdalolásba lendül a Föld — milliók: trágya; de még hit kell termékeny tavaszodásra, hit és harc: szabad emberek! [Az Ember 1924. április 20. 4. lap] Fried István közlése Nagy József: Faluvég
/
