Irodalmi Szemle, 1974

1974/4 - FIGYELŐ - Zeman László: Zsilka Tibor: A stílus hírértéke

Zsilka Tibor: A stílus hírértéke

(Madách Könyvkiadó, Bratislava 1973, 177)

A kötet a szerző szílovák és magyar irodalmi folyóiratokban és nyelvészeti szaklki- adványokban közzétett tanulmányainak, ismertetéseinek válogatása. Bevezető jellemzéseként alkalmasnak véljük a Kiadó találó és szabatos kísérőszövegének néhány sorát Iktatnunk, eszerint Zs. T. „az irodalmi kommunikációval foglalkozó, František Miko professzor által vezetett nyitna! kutatócsoport tagja, munkásságában az immár »iskolá- nak« nevezhető csoport 'kutatási irányzata és módszertani eredményei jutnak kifejezésre“, továbbá: hogy „A kitűnő szákmai felkészültségről és széles irodalmi látókörről tanúskodó írások közül különösen a »Szépirodalmi szövegek vizsgálata kvantitatív módszernek című fejezetbe gyűjtött tanulmányok figyelemre méltóak. A magyar nyelvű szákirodalomban ezek a felmérések úttörő jellegűek: az ismert francia nyelv- statisztikus Guiraud képleteit — amint azt a magyarországi kritika is elismerte — épp Zsilka Tibor alkalmazta magyar anyagra elsőként.“ S ezáltal már rögzítettük is a könyvecskébe foglaltak tárgykörének két sarkpontját és tárgyalásuk általunk választott sorrendjét. Recenziónkban ti. a tematikai egységesítésre irányulva, eltérünk a kötet haladványátôl, s azt a könyvet záró „A kifejezés esztétikája“ című (167), F. Milko Estetika výrazu (Bratislava 1969) munkájáról tudósító írással kezdjük.

Az ismertetés F. Miko „kifejezésrendszerének“ tömör összefoglalását nyújtja. A nyelvi jel hármas funkciójú bühleri modelljével eszközölt egybevetéssel megfelelően jellemzi az operativitás és ikonitás szembeállítására épülő bináris szervezettségét, értelmezi az alap- és származtatott kategóriákat, beleértve az ikonitás perifériáján felmerülő kontrasztnak és a ráépülő „esztétikai mértéknek“ (173) az irodalmi alkotás esztétikai funkcionálásában meghatározó jellegét.

Ami a tükörszerűen fordított terminológiát illeti, meg kell azonnal jegyeznünk: a „kifejezésrendszer“ jelölést a magyarban nem tartjuk túl szerencsésnek, a „stíluskategóriák rendszere“ elnevezés vagy pusztán „stílusmodell" talán megfelelőbb lenne —- bár főiképpen az első eltérne R. Miko intenciójától, a stílus fogalmának jogosultságát ui. csak a két alapkategóriától, mindennemű nyilatkozat stilisztikai alternánsát képező operativitástól—ikonitástól számított magasabb szinten ismeri el. Ilynemű hierarchikus megkülönböztetés céljából a stllusminőség—stílusérték fogalompárt javallhat- nánlk, de beszélhetünk egyszerűen az expresszív értékeknek — mint az egyes nyelvektől független stilisztikai univerzáliáknak — paradigmatikus rendszeréről is (vö. a francia nyelvű fordítással — Miko, F., La théorie de ľ expression et la traduction. In: Ed. Holmes, J. S., The Nature of Translation. Mouton-The Hague-Paris 1970, 61— 77). Végül a „szó szerinti“ fordításban az -i mellók névképzős alakról sem kell lemondanunk; a „mérték” helyett pedig az „arányt” pártoljuk (miera kontrastu = a kontraszt aránya, estetická miera = esztétikai arány).

E közbevetett, látszólag öncélú nyelvészkedéssel kapcsolatban vetjük fel: a mikói rendszerben, amint azt mind saját megfogalmazásaiból, mind Zs. T. ismertetéséből igen markánsan kiolvashatjuk, a terminológia központi. Teóriája részint „terminologizálja“ az idáig körülírással, túl általános fogalommal jelölteiket, részint az ismert terminusokat átfogalmazza és átértékeli, mondhatjuk úgy is, hogy a teória rendszerkényszerű pozícióival határolja körül. Visszatérve a bühleri háromszöghöz — a bühleri kifejezés (Ausdruck) funkciója a mikoi rendszerben csupán az operativitásból (a bühleri Apellből) származtatott „szubjektivitásnak“ az ekvivalense; a két terminológia kölcsönös leképezésében bizonyos elrajzolódást észlelünk a 170. l.-on, ahol a mikoi „expresszivitás“ a bühleri „Ausdruck“-kal kerül egy az egyhez viszonyba; az átfedő- déseket és eltéréseket illetőleg vö.: Miko, F.: Text a štýl. Bratislava 1970, 85—68. (a

figyelő