Irodalmi Szemle, 1974

1974/4 - HAGYOMÁNY - Szántó György: Fekete éveim

— Miért? — csattant fel a kíváncsi Darkó hangja, aki valami szenzációs riportot sejtett.

— Mert a saját keze volt, — adta meg a választ a riportszerzés tudományából a jó- kedélyű vendéglős.

Ennél rémesebb volt a szegény Juhász esete, aki harminc éve vegetáriánus lévén, teljesen gyanútlanul fogyasztotta el a kitűnő sonkás omlettet. Ha már ennyire van, akkor mire jó a zöldségevés? Hiszen már mindent fűnek néz, kivéve a nőket, akik részére a hús egyetlen létező formáját jelentik.

Hogy pedig ezt a zöldséges gyűjteményt is befejezzük, resummáljuk a kongresszus eredményeit. Ezt pedig csak úgy lehet, ha azt írjuk össze, hogy mit nem csináltak az írószövetség megalapítói:

1. Az elnökség, bizottságok és választmány mellé elfelejtettek közönséges tagot választani. így a szövetségnek egyetlen egy tagja sincsen, és mivel már errevaló tollforgató nem akad az országban, a dilettánsokat kell majd felkérni, hogy az egyesülést szíves részvételükkel egyesületté tegyék.

2. Az irodalmi bizottságba beválasztott Antal Sándor mellé elfelejtettek sürgető bizottságot állítani, aki a benyújtott kéziratokat vele még ebben a században elolvashatja, és helyettest, aki ezen idő alatt az ő helyét a kártyaasztalnál betölti.

d e s”10

A szerző utószava

Amikor ennek a legspontánabb, legbarátibb íróösszejövetelnek „történetét” vázoltam, ma is magam előtt látom, amint a májusi alkonyban, a vacsora előtti sétán, a parkban két ember hátramarad a többiektől, meg-megáll, egymásba fűzi a karját, mintha soha elválni nem akaró jó barátok kerültek volna össze. Az egyik dr. Sziklay Ferenc, a másik pedig a lobogóhajú Fábry Zoltán, a későbbi legképzettebb marxista író. Bizonyára nem egymást akarták meggyőzni, de egymás iránti rokonszenvük barátokká tette őket. Mi Darkó Istvánnal, akivel éveken át jártam gyűlésekre, összejövetelekre, mosolyogva néztük ezt a megejtő emberi és írói „összefogást”.

Ehhez hasonlóan közvetlen baráti összejövetelnek, írótalálkozónak azóta sem voltam résztvevője.

9 Reggel, 1926, 123. szám

Szántó György

fekete éveim1

Vágyódtam barátok után. Palin2 kívül hosszú évek óta egy sem akadt. Göndör lapjában, az Emberben3 bukkantam emberre. Gyönyörű húsvéti versben. Ady óta nem tudott a vers szívembe ütni, azt hittem, utána már nem mondhat semmit nekem költő. Kassák Lajos Ma című lapjában olvastunk néhány szabad verset. Főképpen Kassák verseit találtam érdekes szófestményeknek, Chagall és Campendonck képeire emlékeztettek. Élveztem is őket, de a csináltság érzése nem engedte közel hozzám. Ezt a húsvéti verset Földes Sándor írta. Megtaláltam benne Ady szociális lírájának folytatását, írtam Földesnek az Ember szerkesztőségébe, mert azt sem tudtam, hol él. Göndör el1 Szántó György önéletrajzi regényében 1923-ra teszi találkozását a Földes-verssel. A vers valójában 1924-ben jelent meg.

2 Neubauer Pál.

3 Göndör Ferenc (?1885—1934), költő, újságíró, Az Ember című Becsben megjelenő lap szerkesztője. A lapnak Hatvany Lajos és Kémeri Sándor (Bölöni Györgyné) Is munkatársa volt. Jelentős szerepet játszott Ady népszerűsítésében. Antal Sándor verseskötetéről közölt értékes beszámolót.