Irodalmi Szemle, 1974
1974/4 - Mészáros László: Sors és háború (A háborús filmek problémájáról néhány új szovjet film kapcsán)
be. A felesége megszökött egy férfival, egyetlen kisfia meghalt. És most pedig ezek a lányok... A mindig vidám zajos csoportban azonban néha el-elborult egy-egy arc. Ritának a közeli városkában van a hároméves kisfia; éjjelente neki hordja a megspórolt élelmet. A csodaszép Zsenyát büntetésből helyezték ide: fruskakorában szerelmes volt egy nős katonatisztbe; a háború első napjaiban elvesztette az egész családját, kiment a frontra, ahol aztán régi kedvesével találkozott. Most valódi szerelem lett a találkozás vége. A viszony azonban kitudódott és Zsenyának távoznia kellett. Aztán itt van Szonya, aki szüntelenül a kedvesétől kapott verseskötetet lapozgatja. Liza, az egyszerű erdészlány, egy „viszonzatlan” kamaszszerelemmel a háta mögött, egyre gyakrabban Vaszko- von felejtette a szemét. A nehézkes és naiv Galja zárja le a sort, akit azért egyszer Zsenya a szauna után „egészen csinos lánnyá” varázsolt. Egy éjszaka aztán Rita, amikor titkos útjára indult, két német felderítőbe botlott az erdőben. Azonnal visszatért és jelentette az ügyet. Vaszkov rájött, hogy a németek csak a vasút felé vonulhatnak. Elhatározta, hogy a mocsarak felől eléjük vágnak. A feladat végrehajtására öt lányt választott ki: Ritát, Zsenyát, Lizát, Gálját és Szonyát: Egynapi erőltetett menet után megérkeztek. Még maradt idejük pihenésre és rövid alvásra is. Hajnalban aztán megjelentek a németek. Egymás után jöttek ki az erdőből. Tizenhatan voltak ... A lányoknak az arcukra fagyott a mosoly. Vaszkov az ajkát harapdálta: engedje csendben tovább a németeket, vagy vegyék fel a harcot a háromszoros túlerővel szemben, melyet a lányok tapasztalatlansága még csak megtöbbszöröz? Az őrmester mindenekelőtt visszaküldi Lizát, hogy jelentse az új helyzetet. Majd Zsenya cselt eszel ki: zajos, incselkedő favágó csoportnak adják ki magukat, hogy eltérítsék a legrövidebb úton haladó németeket, s a tó megkerülésére kényszerítsék őket. A németek azonban csak rövid ideig haboznak és az áttörés mellett döntenek. Vaszkovéknak nem maradt más választásuk, mint felvenni a harcot. Elsőként Szonya esett el: visszaszaladt Vaszkov dohányzacskójáért és egy kéttagú felderítőbe ütközött. Vaszkov Zsenya segítségével megöli mindkét németet. De még mindig maradt tizennégy! A segítségért küldött Liza pedig belefulladt a mocsárba. Az első nyílt összetűzés alkalmával Galja idegei felmondják a szolgálatot és a kíméletlen golyózápor leteríti őt. Hárman maradnak. Egy sebesült veterán és két fiatal lány. Szemben a diverzánsok állig felfegyverzett és keményen kiképzett csapatával. Az egyik összetűzés alkalmával Vaszkov eljut egészen a mocsárig és rádöbben, hogy Liza elpusztult. A segítséget tehát hiába várják. És jönnek az újabb összecsapások. Rita szilánkot kap a gyomrába. Zsenya nótaszóval csalogatja el onnan a németeket, míg csak el nem esik. Vaszkov egy sziklaüregbe rejti Ritát, odaadja neki a saját revolverét és elindul segítségért. Alig tesz né hány lépést, amikor Rita agyonlövi magát. Előzőleg azonban még elmondta Vaszkovnak az éjjeli útjai titkát. A dühtől szinte elborult agyú Vaszkov puszta kézzel ront rá az utolsó németekre és lefegyverzi őket. Majd erejének maradékát összeszedve elindul velük a helyőrség felé ... 8. A történet puszta vázából remekül kitűnik a szinte klasszikus tragikum. Ez a tragikum különösen a színpadon válik klasszikussá, ahol az emlékképeket lírai monológokkal, betétekkel kellett helyettesíteni. A darab mintegy modern Trójai nőkként hat. A filmművészet szintetikus eszközei (elemei) olyan közeire hozzák a nézőhöz ezt a tragikumot, hogy szinte megdöbbentő élménnyé válik a film. Ezt a hatást a film alkotói a következő módszerekkel érték el. A film első részében a komédia dominál. Vaszkov és a „leányság” összekoccanásai nem egyszer harsány nevetésre kényszerítik a nézőket. Ezzel a nézőt tulajdonképpen derűsre hangolja, s ezért a második rész drámája készületlenül találja őt. A történet második részének kegyetlen determinizmusa ugyancsak ellentétben áll az első rész színes emlékképeinek stilizált, álomszerű képeivel. A film mindezt formailag is aláhúzza: maga a történet vigasztalanul egyszínű és csak a lányok emlék-, illetve vágyképei, valamint a keretjáték, jelennek meg dús színekben. Mindez közvetlenül kifejezi azt, hogy az ember nem a háborúra születik. A háború értelmetlenségét emelik ki a lányok halálának konkrét körülményei is. Szonya meggondolatlanul elszalad egy dohányzacskóért, amikor a közelben diverzánsok ólálkodnak. Liza megijed egy felugró békától és az ingoványba lép. Galja felugrik rejtekhelyéből és sikoltozni kezd. Zsenya, ahelyett hogy meghúzódna, magára vonja a figyelmet. Rita pedig nem bírja a sebesülés fájdalmát és agyonlövi magát. Talán az
