Irodalmi Szemle, 1974
1974/4 - Kopasz Csilla: Jó neked
Kopasz Csilla jó neked — Jő estét kívánunk, kedves nézőink. Éjszakai előadásunkat tizennégy éven aluliaknak nem ajánljuk. Bemutatjuk ... A bájos bemondónő lefegyverző mosollyal beszél a filmről, nem, nem is beszél, hanem csacsog, elbűvölően, ellenállhatatlansága biztos tudatában. Ruhája elegáns, a legújabb divat szerint készült, a frizurája kifogástalan. Ja, könnyű neki, mindenkor ingyen áll rendelkezésére a fodrász. Anna ajkáról némi irigységgel vegyes sóhaj röppen el, fanyar mosoly ül ki arcára. Végigsimítja csapzott haját. Bizony nem ártana, ha befestetné, egyre több az ősz hajszála. Fáradt, csontos ujjai végigszántanak homloka finom redőin, a szemöldöke között húzódó két mély ráncon kissé hosszabban időznek. Keze erőtlenül lehanyatlik. Mit tesz a kozmetika! Ha adna magára, ő is egészen csinos nő lehetne. De mi a csudának ken- ceficézze magát, minek töltsön a tükör előtt naponta akár tíz percet is? Miért? Kinek a kedvéért? Tavaly nyáron, akkor egészen más volt... Tavaly nyáron úgy érezte, neki is épp olyan joga van az élethez, mint bárki másnak! Tavaly nyáron ő is törődött a külsejével, talán túlságosan sokat is, de volt kiért tennie, s azonkívül — bár egyáltalában nem hiú — hihetetlen biztonságot és kellemesen bizsergető gyönyörűséget jelentett a számára, hogy jól néz ki. Hogy csinosnak tartják. Ezt olvasta ki ugyanis a férfiak tekintetéből. A tengernél töltötte szabadságát. Menekült a napi gondok elől. Vízre és napfényre vágyott. Még csak egy ártatlan flörtre sem gondolt. Teljes kikapcsolódásra van szükségem, mondogatta, egyedüllétre, ne is lássak magam körül embert. A tengerparton kerülte a nyüzsgő tömeget, félreeső, elhagyott helyet keresett, ahol senki sem zavarta, hosszú órákig feküdt a tűző napon mozdulatlanul, vagy olvasott, mohón, itt akarva bepótolni minden mulasztását. Ügy érezte, boldog. Ekkor váratlanul betoppant az életébe Sándor. A férfi is a magányt kereste a tengerparton és Anna megosztotta vele. Csodálatos három hetet töltöttek együtt. Jókedvűen és gondtalanul. Ha belepillantott a tükörbe, Jóleső érzéssel állapította meg, hogy megváltozott: hihetetlenül megfiatalodott, megszépült. Három hét elteltével Sándor felszállt az egyik vonatra, Anna pedig a másikra. Ugye nem felejtesz el? — kérdezte a férfitól búcsúzóban. Persze hogy nem, felelte Sándor, mihelyt megérkezem, írok. Anna várta a levelet az ezer kilométernyi távolságból. Képeslapokat hozott a posta. Szeretettel gondolok rád, Sándor. Sokszor csókollak, Sándor. Szeretettel üdvözöllek innen és innen, Sándor. Semmitmondó üres szavak. Egyre türelmetlenebbé vált. Magának inkább ártott, mint használt a szabadság, jegyezte meg a főorvosa. Mi van magával? Csak nem szerelmes?! Én és a szerelem? — nevetett gúnyosan a főnökére. Miért? A szerelem minden korban virágzik, és maga még igazán nem olyan öreg! Ez fájt. Maga még igazán nem olyan öreg ... Elszégyellte magát, de keménységet erőltetett az arcára. Senkinek sem szabad észre- vennie, hogy mi játszódik le bennem. Nevetségesen viselkedem. Komikusán festhet egy harminchét éves nő, ha szerelmes. A szerelem a tizenévesek kiváltsága.
