Irodalmi Szemle, 1974

1974/4 - Szabó Béla: Menyasszony (Részletek a színjátékból)

Emma: Nem ba] .. . legyen az örömöm is olyan határtalan, mint a fájdalmam volt, amikor teherként cipeltem magam Isten és ember előtt.

Magda: Mégis én vagyok a menyasszonya.

Emma: Megint hazudsz!... hisz lehetetlen, hogy a menyasszonya légy ha nem szeretted úgy, mint én. Én várni tudtam rá, kimerült, szomjas éjszakákon át. És bolondja voltam gyermeknek, felnőttnek ... Vállalni tudtam érte mindent és mindenkit... Mondd, mit tettél, te?! Rongyokat, pénzt adtál neki. .. sem a pénzért, sem a rongyokért nem dolgoztál, nem kínlódtál, nem gürcöltél úgy mint én. Mondd hát, mit tettél, hogy el akarod őt venni tőlem? ... hogy koszorút és fátylat mertél a fejedre tenni?! (csönd után) Látod hallgatsz... néma lettél... elperszel- tem mind a szavaidat.

Magda: Elismerem, hogy kínlódtál, hogy sokat dolgoztál... de nem érette.

Emma: De érette ... csakis érette ... Különben rég elpusztultam volna ... rég belefulladtam volna egy lúgos mosóteknőbe.

Magda: Nem akarok veled veszekedni az esküvőm napján. Fegyvereink nem egyformák: én gazdag vagyok, az erősebb. Talán úgy lenne helyes, talán úgy lenne igazságos, ha lemondanék róla, de nem tehetem, éppúgy nem tehetem, ahogy te sem teheted. Bízzuk hát őrá (az Idegenre mutat) a döntést. Akarsz-e mellette maradni?

Idegen: Nem maradhatok mellette ... ha mellette maradnék, mindketten elpusztulnánk.

Emma: A hangod most sem változott és mégis történt veled valami.

Idegen: Ugyanaz vagyok, aki voltam.

Emma: (hirtelen térdre borul előtte) Hát nem emlékszel már arra, amikor kezedet, lábadat szívemmel melengettem?

Idegen: Nem emlékszem.

Emma: És arra sem emlékszel, amikor magadhoz szorítottál és megesküdtél, hogy addig fogsz szeretni, amíg élet, amíg lehelet lesz benned?

Idegen: Nem emlékszem ilyen esküre .. . bizonyára összetévesztesz valakivel.

Emma: Én nem tévedek, hogy is tévedhetnék. Ha az Úristen a földre jönne, lehet, hogy nem ismerném meg, de Téged? (fájdalmasan zokogva) Oh, könyörülj rajtam... egy világ pusztul el bennem, egy szép, ragyogó, fénytől terhes világ. Védj meg engem te, aki barátom, kedvesem és vőlegényem is vagy egyben. Nézz körül és látni fogod, hogy rajtam senki sem segíthet. Segíts rajtam te. Ha megsimogatnád az arcomat és magadhoz emelnél ... lemosnád rólam a szennyet... levennéd rólam a szégyent, a terhet, amit a mostoha évek raktak rám. Ha szólnál hozzám egy kedves szót, az egész világ hirtelen jó lenne hozzám, mindenki megértené a csodát, mind bólogatna és mosolyogna felém. Mindenki szeretne és becézgetne. Nézd, fáradt vagyok és nagyon, nagyon kimerült a munkától, a várakozástól, a küzdelemtől. Könyörgöm, légy irgalommal hozzám .. . maradj mellettem ... ha elmész tőlem, magaddal viszed a fényt és örökre rám borul a sötétség.

Idegen: Nem tehetem, Emma ... részvéttel nem lehet senkit sem szeretni. Kelj fel. (Fal akarja segíteni)

Emma: (elhárítja) Hagyj ... Ne ... ne nyúlj hozzám!

Idegen: De hisz nem bántlak.

Emma: (rekedten) Elég ha elfelejtettél. Én nem felejtettelek el. Szemed alatt ott van a mákszemnyi jel, és a hangod is egészen olyan, mint akkor este volt, amikor félig megfagyva jöttél be hozzám. Híven él emlékezetemben az éjszaka ... egyetlen mozdulatod sem veszett kárba ... szívem minden szavadat őrzi. Vékonyak és izmosak voltak meztelen lábaid, mint a fiatal szarvasé, mellkasod domború volt, mintha . kőből faragták volna ... Alatta pedig a szíved dobogott... hallgattam a szíved dobogását és úgy éreztem, hogy kint járkálok az erdőn, mezőn, hallgatom a füvek és búzavirágok növését. Jaj, Istenem, most mindez mintha lángokban állna .. . minden lobog körülöttem ... csak te lettél szebb és fényesebb... Almaimban sem láttalak soha ilyen szépnek, ilyen hatalmasnak. Nézlek, nézlek ... semmi sem változott rajtad alapjában, csak engem hullajtottál el, elfelejtettél, elvesztettél valahol, mint egy guruló penészes pénzdarabot.

Idegen: Hiába vádolsz . .. szerelmedért nem vagyok felelős.

Emma: (fájdalmasan) Hallgass... szavaid kopottak és halottak. Engedd, hadd őrizzelek meg továbbra is, hisz nem akarok én tőled semmit. Inkább adni akartam neked