Irodalmi Szemle, 1974
1974/4 - Szabó Béla: Menyasszony (Részletek a színjátékból)
még, amit azóta összegyűjtöttem számodra. De neked, látom nem kell, most már tudom ... Elmennék most... mennék ... de merre? ... hová? ... az utcák, a házak, a mosókonyhák mind, mind hidegek és idegenek lettek számomra. (Menni akar az ajtó felé) Idegen: Vár], Emma, szeretnék veled értelmesen beszélni. Emma: (visszafordul) Mire várjak?... Mit mondhatsz te még nekem? Már kezdem érteni a pokol mélységét, a pokol sötétségét. Érzem már azt a mély, áthidalhatatlan szakadékot, amely elválaszt bennünket. Most már bizonyos vagyok benne. Neked karjaid vannak, de engem nem fognak ölelni.. . neked lábaid vannak, de utad nem visz többé hozzám. Sírhatok, ríhatok, téphetem a hajamat, mindez már mit sem használ. És most a koszorút és a fátylat is leveszem a fejemről, mert szúrja verej- tékes homlokomat, mintha tövisekkel lenne tele (kezében a fátyollal és koszorúval indul kifelé, majd visszafordul még Magda felé] Ne nézz így rám, ne fél] tőlem, egy lépést sem teszek többé felétek. A Jegyzőné, hogy a botrányos helyzetet megoldja és az Idegent megszerezze Magda lánya számára, először Idát hivatja magához és ajándékokkal megpróbálja rábírni, hogy beszéljen Emmával: vonja vissza az Idegennel való éjszakája történetét. Ezután Magda beszél Idával, majd Zelmával és pénzt ajánl jel Emma számára. Közben az Idegen Emmánál járt és ugyancsak pénzt kínált a lánynak. Emma nem jogadta el a pénzt, de megígérte, hogy jelentkezik a Jegyzőnénél és bevallja tévedését. 8. jelenet Emma: (be Magdával, batyuval a karján, sápadtan az ajtófélfához támaszkodik) Eljöttem kérem. Jegyzőné: Látom, hogy eljöttél. Emma: Csak azért mondom, mert nehéz, rossz volt idejönnöm. Jegyzőné: Azt elhiszem. Furdal a lelkiismeret... Emma: Lelkiismeretiem tiszta, csak a szívein nehéz és fáj. Jegyzőné: Olyan érzékeny lettél egyszerre, mint egy kisasszony. Emma: Ismerek kisasszonyokat és nagyságákat, akik olyan gorombák, mint a marhahajcsárok. Jegyzőné: Csak nem akarsz sértegetni?! Emma: Nem. De nekem ne beszéljen sem úriemberekről, sem úriasszonyokról. Ismerem én a jószívüket szennyesükkel együtt. Ha egyszer ők is, az úrihölgyek, elvégzik azt a munkát, amit én végeztem és még mindig finomak maradnak, akkor meghajtom előttük a fejemet. Addig nem! Most pedig szeretném megmagyarázni ... Most már minden tiszta és világos előttem, senkit nem akarok én bántani, senkit nem akarok felelősségre vonni. Én magam vagyok a hibás, én vagyok az, aki tévedtem. Szerettem valakit, aki fázott, éhezett, akinek nem volt sem apja, sem anyja, árva volt, mint jómagam. Tévedtem, amikor szeretni mertem, de tévedtem akkor is, amikor mások szennyesét mostam. Jegyzőné: Bennünket a szerelme nem érdekel. Ida: (közbevág) De bennünket érdekel, sőt jobban érdekel, mint az ön cukorbaja. Jegyzőné: Hogy mer velem így beszélni? Ida: Ez semmi ahhoz képest, amit mondani szeretnék önnek .. . ami szorongatja a szívemet, torkomat. Mit akar tulajdonképpen ettől a lánytól? Jegyzőné: Meg akarom tanítani illemre és rendre. Ida: Ez a lány idejött megalázottan, meggyötörtén az ön kívánságára, az ön parancsára... Emma: Nem azért jöttem. Nekem többé nem parancsolhat senki. Szívességből jöttem, mert erre külön megkértek. (Jegyzőnéhez) És önnek is szívesen válaszolok, ha kérdezni akar ... ha tudni akar valamit, ami érdekli. Jegyzőné: Engem az érdekel, háltál-e ezzel az úrral, vagy sem? Emma: Ezt az úrtól is megkérdezheti. Ezért nem volt rá szükség, hogy idejöjjek.
