Irodalmi Szemle, 1974
1974/4 - Szabó Béla: Menyasszony (Részletek a színjátékból)
vagyunk. Amikor nyolcéves húgom megbetegedett, szégyellt az ágyban maradni, mert azt mondta, egy szegény lánynak nem illik betegnek lenni. így vonszolva magit halt meg egy székben. Mert mi szegények, szemérmesek is vagyunk. De most nem leszek szemérmes. Nyíltan megmondom: ha ön a pénzén kívül nem adhat egyebet Emmának, akkor távozzék! Menjen, még mielőtt találkozna vele! Idegen: Ha maguk engem felelősségre vonnak Emma szerelméért, akkor az Úristent is felelősségre vonhatják. Ida: Nem hiszem, hogy ön az Úristenre gondolt volna azon az éjszakán. Idegen: Szóval vegyem feleségül: így gondolja? ... Ida: Igen. Idegen: Ez már azért is lehetetlen, mert ma lesz az esküvőm. A menyasszonyom türelmetlenül vár rám otthon. Amint látja, az esküvőmre készen állok... és erre az útra azért vállalkoztam, hogy Emma segítségére legyek. Nincs sok időm. Mennem kell. És higyje el, kedvesem, jó ez így, mert én egyáltalán nem rendelkezem azokkal a kiváló tulajdonságokkal, amikkel Emma felruházott engem. Én egy csavargó vagyok, néha van mit ennem, néha nincs. A házasságot nem nekem találták ki, azt őszintén megvallom önöknek, és hogy mégis esküdni megyek ma, ez azért van, mert a menyasszonyom elég szép és gazdag, így semmi komolyabb baj nem történhet. Ezért ismételten kérem önöket, adják át ezt a pénzt Emmának és ő ebből mindent meg fog érteni. Ida: Magának igaza van, a pénze mindennél többet mondana, éppen ezért jobb, ha személyesen adja át. Ha elég értelmes volt ahhoz, hogy a jegyző gazdag lányát válassza Emma helyett, akkor majd itt is megtalálja a helyes megoldást. Zelma: Beszéljen vele pár percet és akkor majd meglátja, mi a teendője. Idegen: A menyasszonyom vár. Ha eljön értem ide, az Emma számára nagyon kellemetlen lesz . .. Zelma: Előbb-utóbb meg kell tudnia. Idegen: Nem fontos, hogy tőlem tudja meg. Zelma: Talán mégis könnyebb lenne. Idegen: Alig hiszem. Zelma: (haraggal) Egy szikrányi részvét sincs önben! Ida: A részvét itt nem segít. Idegen: Magam is így gondolom. Ida: Gyorsan álljon a tükör mögé ... az ő ... az ő lépteit hallom. (Idegen a tükör mögé áll. Kopogás) Zelma: Szabad. 3. jelenet Emma: (be. csomaggal a kezében) Megjöttem. Zelma: Már egy órája várlak. A ruhád kész. Emma: Ha akarod, megcsókollak. Na engedd... hisz szeretlek. (Megcsókolja, a csomagot egy székre teszi) Meg akartam látogatni a Kati nénit... Úgy sajnálom szegényt ... Öreg korára a bolondokházában ... Zelma: Megint pálinkát vittél neki, mi? Emma: Hát mivel szerezhettem volna még szegénykének örömöt? Zelma: Szegény Kati... úgy látszik, már örökre ott marad. Emma: Valahogy hirtelen nagyon fontosnak tartottam, hogy lássam ... És tudjátok, mivel fogadott a kedvesnővér? Hogy megszökött. Hogy az utóbbi napokban teljesen megnémult. Szavát sem lehetett venni. Egy nap aztán nem tért vissza a kerti sétáról. Ida: És nem keresték? Zelma: Örülnek, hogy elment. Egy gonddal kevesebb. Emma: Egyszer csak betoppan. Nem baj, én már úgysem maradok sokáig. Szereztem koszorút és fátylat, ott van a csomagban. Ida: Olyan sürgős volt? Emma: Kérlek Ida, te hallgass, ne szólj egy szót sem. Ida: Mit vétettem ellened?
