Irodalmi Szemle, 1974
1974/4 - Szabó Béla: Menyasszony (Részletek a színjátékból)
letes bútordarabjai. A szoba egyre világosabb lesz, majd reggeli fénybe borul. Em ma az Idegen ágyán ül kócosán, kezei tétován keresnek, kutatnak, majd hirtelen visszahanyatlik az ágyra, zokog) Elment, elment... Reggel, az Idegen távozása után Ida lön be a szobába azzal, hogy az anyja egy férfit látott távozni Emmától. Emma elmeséli éjszakáját és azt sem bánja, hogy a férfi a megtakarított pénzét is magával vitte. Egészen megváltozottnak látszik és azt állítja, hogy eljegyezte magát a férfival, a menyasszonya. Visszavárja őt. Közben Zelma is megérkezik és a két barátnő, akik egészen másként látják Emma esetét meg akarják őt óvni a szégyentől. De Emmát a váratlanul jött szerelem minden gátlás alól felszabadította., és a férfival való kapcsolatát, menyasszonyságát ország-világ előtt meg akarja vallani. Boldognak érzi magát és biztos benne, hogy a férfi visszajön és feleségül veszi őt. Gyerekes hajthatatlansága láttán Zelma igazat ad neki és megígéri, hogy megvarrja, a menyasszonyi ruháját. Emma hetekig annak a gondolatnak a bűvkörében él, hogy menyasszony. S egyszer az Idegen valóban visszatér. i 2. jelenet Idegen: (be. Elegáns, fekete öltözetben, fehér szekfű a gomlyukában, vakító fehér sállal a nyakán) Jó napot. Zelma: Jó napot. Idegen: Bocsánat, hogy zavarom önöket, de meg kell tennem ... Egy kislányt keresek. Emmának hívják ... Itt lakik ebben a házban. Zelma: Ismerem ... kérem, foglaljon helyet. Idegen: (bemutatkozik, kezet fog a lányokkal, aztán leül) Arról van szó, hogy át kellene neki adnom valamit. Zelma: A városba ment, fél óra múlva itt találja. Lehet, hogy hamarabb is megérkezik. Idegen: Nem fontos, hogy személyesen átadjam ... Itthagynék számára ezer koronát, és ön majd átadja. Zelma: (hűvösen) És mit mondjak neki, ha megkérdi, hogy ki küldi? Idegen: Lényegtelen. Az a fontos, hogy megkapja a pénzt... 6 már tudni fogja, hogy ki küldi, (kis szünet után) Ha éppen tudni akarja, azt is megmondhatja, hogy én vagyok az, akinek egyszer szállást adott. Zelma: (feldúlva) Kérem, ezt intézze el vele egyedül! Idegen: Zavarba hoz, kisasszony. Zelma: Sejtem már, hogy ön kicsoda és tudom, hogy Emma öntől egy fillért sem fogadna el. Idegen: Úgy tudom, hogy nagyon szegény... Zelma: A pénz az ő helyzetén mit sem változtat. .. Idegen: Maga nem tudja, hogy mit jelent a pénz Emma számára ... Zelma: De azt tudom, hogy maga mit jelent Emmának. Azt is tudom, hogy ön kicsoda, és hogy azon az éjszakán mit követett el. Idegen: (mentegetőzve) Csak azt követtem el, amit minden férfiember elkövetett volna az én helyemben. Zelma: (dühösen] Akkor minden férfi aljas! Idegen: (izgatottan) Ö is akarta ... Zelma: (fegyelmezetten) Bocsánat, uram, tudta ön azt, hogy Emma életében ön az első férfi? Idegen: (kis szünet után) Nem tudtam. Ida: (közbeszól, hangja csengő, határozott) Hazudik! Idegen: (felháborodva) Kérem... Ida: (figyelemre se méltatja a közbeszólását) Hazudik...! és ezentúl egyetlen szavát sem hiszem! Elismerem azt, hogy Emma akarta, de éppen nyílt viselkedése árulta el önnek tapasztalatlanságát. Ezt a pénzt is azért hozta, mert meg akarja nyugtatni a lelkiismeretét. Idegen: Kislány, maga túlságosan naiv ahhoz, hogy ilyen kényes ügyekbe avatkozzék. Ida: (kétségbeesetten) Uram, én nem vagyok és soha nem leszek naiv. Mi szegények
