Irodalmi Szemle, 1974
1974/4 - Szabó Béla: Menyasszony (Részletek a színjátékból)
Emma: Igen. Én szerelmes vagyok a vasárnap délutánba, mert ilyenkor nem dolgozom. Ilyenkor kimegyek a városba és nézegetem a férfiakat, az asszonyokat, és az olyan de olyan érdekes, és olyan izgatott vagyok. A férfiak akarnak valamit, az asszonyok is akarnak valamit, a lányok is, a fiúk is akarnak valamit, látni lehet a szemükön, a járásukon, vidáman kuncognak, de nem beszélnek ... és én is hallgatok, de izgatott vagyok. Minden vasárnap várom, hogy valami történni fog. Idegen: És persze semmi sem történik. Emma: Néha mégis történik valami... esküvő van és ilyenkor a harangok megszólalnak és zeng tőlük az egész város... és zeng... [hirtelen] Mondd, voltál te már szerelmes? Idegen: Nem, nem voltam szerelmes és valószínűleg nem is leszek. A szerelmet nem nékem találták fel. Egy olyan csavargó koldus, mint én vagyok, nem lehet szerelmes. Emma: Nagyon szomorú a hangod. Idegen: Tudom. Emma: Szeretném, ha vidám lennél. Idegen: Én is szeretném, de nem sikerül. Emma: Úgy nézel ki, mintha árva lennél. Nekem minden árváért fáj a szívem. Idegen: Akkor sokat fájhat. Emma: Eleget. Olyan vadon nőttem fel, mint a szappanvirág a hegyek alján. Pedig, ha meggondolom, mennyi anya él a városban. Mindig nézegetem őket, a szegények korán megöregednek, és ráncosak lesznek, a gazdagok fiatalok és szépek maradnak. Idegen: Ö, értem én, nagyon is értem. Emma: Mit gondolsz, meddig kell majd nekem idegenek szennyesét mosni? Idegen: KI tudja? Emma: A karjaim ... elfáradnak gyakran. Idegen: Szeretőd van? Emma: Nincs szeretőm és bűneim sincsenek ... nem lopok, nem rabolok, nem paráználkodom. Idegen: (gúnnyal) Nincs kivel? Emma: Lenne, ha akarnám. A múltkor is az Elek Pali mindenfélét sugdosott a fülembe, de én nem akartam. Idegen: Velem akarnál? Emma: Veled? ... Hisz alig ismerlek ... azt sem tudom, milyen a tested. Idegen: Ha akarod, levetkőzöm. Emma: Nem bánom, levetkőzhetsz ... ott is alhatsz a Katka ágyában, úgysem jön haza. De nagyon kérlek, ne lopjál, csak azért mondom, mert az emberek topni is szoktak néha. Idegen: Nem kell félned tőlem. Fáradt vagyok. Emma: Lefeküdhetsz. Kijelentem, hogy nem paráználkodom veled. (A nyakáról leveszi a pénzeszacskóját) Idegen: (egykedvűen) Nem muszáj. (Katka ágyához lép és vetkőzni kezd) Emma: (a pénzét az asztalra önti és számolja) Egy ... kettő ... három ... Azért szívesen megcsókolnálak, mert megsimogattad a hajamat. Idegen: (az ágyba fekszik) Nem fontos. Emma: Négy ... öt... hat. .. hét. .. Egy koronát szívesen adnék neked. Idegen: Egy koronáért nem engedem. Emma: És kettőért? (A következő párbeszéd szenvedélyesen pereg le) Idegen: Kettőért sem. Emma: Háromért? Idegen: Háromért sem. Emma: Csak nem akarod minden pénzemet? Idegen: Csak akkor, ha mellém fekszel. Emma: (diadallal) Miért nem mondtad mindjárt, persze hogy melléd fekszem. Idegen: (türelmetlenül) Na gyere. Emma: Várjál, először elrakom a pénzemet. (A pénzt visszaszórja a zacskóba) Idegen: Na . .. elkészültél? Emma: (nyakába akasztja a zacskót és a fiú ágyához lép) Hát már itt is vagyok.
