Irodalmi Szemle, 1974
1974/4 - Szabó Béla: Menyasszony (Részletek a színjátékból)
Emma: (hirtelen nagyon barátságos lesz) Itt a kávé, jó meleg, és vajaskenyér is vaa hozzá. (Letörli a széket) Ülj le és egyél. Idegen: (leül, kettétöri a kenyeret) Köszönöm. (Mohón enni kezd) Emma: Öh, nem kell mindig megköszönni, így is szívesen adom. Idegen: (mosolyogva) Ha jólesik. Emma: Akkor csak egyél, egyél. . . Idegen: Milyen barátságos vagy, holott idegen vagyok. Emma: Az nem számít. Aki szegény és éhes, az a rokonom. Idsgen: Kedves lány vagy. Emma: (mosolyogva) Eddig még senki sem mondta. Idegen: Nekem elhiheted. Emma: Elhiszem. (Kis csönd, erőgyűjtés, különösen Emma részéről) Jő a kávé? Idegen: Jó, nagyon jó, olyan melegem van tőle, mintha kávé folyna az ereimben vér helyett. .. Emma: Akarsz még? Idegen: Ha van. Emma: (megtölti a csészéjét) Rég nem ettél, mi? Idegen: Rég... alig emlékszem rá... (hirtelen köhögni kezd, a kávé a torkára szaladt) Emma: Oh! ... Semmi baj... elmúlik ... Idegen: (őszintén) Sosem felejtlek el. Emma: Hát tudod, ezt jólesik hallanom, mert én sokat dolgozom, mosok, súrolok, takarítok, de az emberek el szoktak felejteni. Idegen: Becsületszavamra ígérem, hogy emlékezni fogok rád. Emma: Hát ez szép tőled... (tűnődve) mit is adhatnék neked még?... (hirtelen) Cigarettázni nem szoktál? (Batyujából kikotorász egy csomagot) Ezt egyszer az utcán találtam, kicsit át volt ázva, de én félretettem, arra gondoltam, hogy valakinek egyszer odaadom. Idegen: Köszönöm. Milyen gyerek vagy te, olyan jó vagy hozzám, mintha évek óta ismernél. Emma: Te vagy az első férfi, aki örül nekem. Idegen: Hogyne örülnék, amikor olyan jószívű vagy. Emma: Szép is vagyok? Idegen: (nevetve feláll, nyújtózkodik) Talán ... Emma: Szóval nem biztos. Idegen: Valakinek biztos szép is leszel. Emma: (csalódottan) Bár igaz lenne. Idegen: (határozottan) Igaz lesz. (Kis idő után) Hogy hívnak? Emma: Emmának hívnak ... Idegen: Emma, Emma... szép, komoly neved van. (Megsimogatja a haját) Emma: (szemérmesen elhárítja a kezét) Tudod-e, hogy mire gondoltam most? Idegen: Majd megmondod. Emma: Arra gondoltam, hogy megsimogattál, pedig nekem még férfiember nem köszönt ... Nem köszönt, szépen, udvariasan, ahogy szokás, ahogy illik. Soha még férfiember le nem emelte előttem a kalapját és kilátásom sincs, hogy ez valaha megtörténjen. Idegen: És ez ennyire fáj neked? Emma: Nagyon fáj. Már a huszadik évemet taposom és senki sem mondta még nekem, hogy szép vagyok. Gyakran nézem magam a tükörben és igyekszem, és próbálok szép lenni, de ez nem sikerül. Valami, mintha hiányozna rólam... mintha nem volna minden rendben . .. Igen, ha jönne valaki, ha szólna valaki, akkor elhinném ... Most fordulj el... Idegen: Jó, nem bánom... (hátat fordít) Emma: (gyorsan leveti ruháit és magára húzza rakott szoknyáját és kis bársony kabátkáját, kezébe veszi imakönyvét s fel-le sétál a szobában) Látod, így megyek vasárnap a templomba ... nem nézek se jobbra, se balra, csak egyenesen a templomba, szerelmes szívvel. . . Idegen: Te csakugyan szerelmes vagy?
