Irodalmi Szemle, 1974

1974/4 - Szabó Béla: Menyasszony (Részletek a színjátékból)

Szabó Béla

menyasszony*

(Színjáték három felvonásban és két képben)

(Részletek )

„A menyasszony, Emma — kisvárosi cselédlány, szőke, karcsú, 18 éves teremtés. Rendkívül becsületes és rokonszenves. Ösztönös finomság és jószándék jellemzi egész magatartását.”

Emma, munka nélkül lévén reggel a piacra megy és segít Farkasnénak a kofának jelállítani a sátrát. Farkasné helyet szerez a lánynak a szegény Fodoréknál, ahol Emma hamar összebarátkozik a 17 éves Fodor Idával. Ám nem sokáig lehet náluk, mert a beteges Fodorné egy pletyka miatt, amely Emmát egy férfival hozza kapcsolatba, felmond neki. Emma az iszákos, beteg és öreg Kafkánál talál lakást, ahová barátnője Zelma, Farkasné lánya ajánlja be őt. A három lány, Emma, Ida és Zelma továbbra is jóbarátságban maradnak és sokat beszélgetnek együtt a szegénységükről, sorsukról, szerelemről és a férfiakról. Emma egyszer elpanaszolja: „Nekem még férfiember nem köszönt. A Halász fényképész kirakatában áll egy férfi leemelt kalappal. Ahányszor elmegyek előtte, bólintok, mert az az érzésem, hogy köszön nekem, azért emelte le a kalapját. Gyakran álmodom is vele.” A lányok álmodoznak, „férfiemberről”, családról, boldogságról. Fodorné elküldi Idával régi menyasszonyi ruháját Emmának, aminek a lány nagyon megörül. S ezek után egy alkalommal, a három lány beszélgetését követően Emma egyedül marad Katka lakásában, ahol megjelenik az Idegen.

5. jelenet

Emma: (Ida, Zelma el, Emma egyedül marad. Ünnepi öltözetét kiszedi a batyuból, szépen kisimítja és az ágyra fekteti. A kávét a kályhára teszi melegíteni, majd fahasábokat rak a tűzre. Fejéről leveszi a kendöt, a tükör elé áll, kibontja a haját, fésüli, kettéválasztja, majd újra felfésüll, végül egy keskeny kék szalaggal körülköti. Az egész művelet eltart pár percig, amikor hirtelen kopogást hallani. Hangosan.) Ki az?

Kintről: Én vagyok. (Ida kinyitja)

Idegen: (hirtelen belép) Jó estét.

Emma: (tétován) Jó estét. (Az ajtót lassan bezárja]

Idegen: (kezeit dörzsöli) Hideg van, fázom.

Emma: Ott a kályha, melegedhetsz.

Idegen: (kályhához lép, föléje hajlik) Köszönöm. Már azt hittem, hogy megfagyok kint. Emma: Jöttél volna előbb.

Idegen: Nem mertem. Udvarról udvarra jártam, de nem bírtam tovább.

Emma: Nem vagy éhes?

Idegen: De, éhes vagyok.

* Szabó Béla színművét anyagtorlódással kapcsolatos szerkesztőségi meggondolások alapján részleteiben közöljük. A teljes szöveg a Népművelés című lapban jelenik meg a közeljövőben.